Keszthelyi András politológusi megnyilvánulásait azért olvasom érdeklődéssel, mert érzem bennük az intellektuális többletet, amelyet egy Ceausescu-féle nyilvánosságot is megtapasztalt ember kölcsönözhet nekünk. A168 Óra legutóbbi számában például így fogalmazott: „A közösségi médiát ma már nyugodtan nevezhetjük első nyilvánosságnak.” Ha mondjuk a Facebook fontosságát akarta kiemelni, akkor igazat adok neki. A számozásról azonban vitatkoznék vele.

A második nyilvánosság címmel 1987. július 17-én látott napvilágot az Élet és Irodalom hasábjain Bodor Pál elemzése. A szintén Erdélyből érkezett közíró szerint az első (hivatalos, pártállami) nyilvánosság kullogott nálunk a nem hivatalos mögött, késve és kényszeredetten reagált a körön kívüli véleményekre. Majd a szerző felvázolt egy köztes, a két szint között közvetítő nyilvánosságot is, és elnevezte senki földjének. A pártpolitikától tavaly visszavonult Vona Gábor úgy jellemezte a nyilvánosság mai helyzetét, hogy első szint a pártállami sajtó, melynek orgánumai a megrendelő nótáját fújják, és ennek fejében veszteséget termelhetnek. A második nyilvánosság piaci alapon működik, és nyereségre törekszik. A harmadik a közösségi oldalak laza hálózata, melyről az első és a második nyilvánosság alig vesz tudomást. Mi változott 1987 óta?

Lám, első nyilvánosságnak ma is ott vannak a kormánypárti orgánumok. A helyzetre van egy mércém: az ütős mondat. Összehasonlításul a Bekiáltás című blogot választottam, amely közösségi oldalon jelenik meg, és a hatását gyakran erősíti föl másodközléssel az ellenzékinek elkönyvelt Index.hu, ritkábban a kormánypárti Mandiner.hu. Az egyszemélyes szerkesztőség, Kabai Domokos Lajos híreket nem gyárt, véleményt annál inkább formál: 2019-ben eddig 13 ütős mondattal hívta fel magára a figyelmet. Számadatok az első nyilvánosságba sorolható, híreket is gyártó és sok újságírót foglalkoztató szerkesztőségek idei ütősmondat-terméséből: Magyar Hírlap: 18, M1,2,3,4,5: 16, InfoRádió: 15, PestiSrácok.hu: 13, Origo.hu: 9, Délmagyarország: 4, 888.hu: 2.

Érteni vélem Keszthelyi András minőségelvű megállapítását, és bizonyítékul az általa pontatlanul első nyilvánosságnak nevezett közösségi médiából a Facebookot hozom szóba. Az államilag ellenőrzött nyilvánosságból kiszorított írástudók idén 163 ütős mondattal vétették észre magukat. Az első (állampárti) nyilvánosság legprofibb szerkesztősége, a Magyar Nemzet 52 mondattal a mezőny közepén foglal helyet.