Pozsgai Zsoltban az önkormányzati választás estéjén eltört valami. Azt mondta el egy interjúban, amit az év elején Varga István ügyvéd, a KESMA-kuratórium elnöke szintén kifejtett. Nincs ínyükre a lebutított kormányzati kommunikáció, a különbség csak az, hogy a főkurátort azonnal kirúgták, az írót pedig állás híján nincs honnan kirúgni. Figyelemre méltó helyzetelemzésében van egy mondat, amely vitára is késztet. Szerinte „A vidékiektől elvették a helyi tartalmakat.” (Válasz Online, 2019. október 14.)

Magyarországon 19 vidéki napilap van, mindegyiket ama bizonyos KESMA működteti. Nemrégiben még külföldi (német, osztrák, angol és amerikai) cégekhez tartoztak, amelyek távol tartották magukat a magyar belpolitikától, és gazdaságossági okból leépítették a tudósítói hálózatot. A falvak népe már akkor kezdett eltávolodni a megyei újságoktól, amikor azok lemondtak róla. Orbán fölvásároltatta bizalmi embereivel a laphálózatot, majd az új tulajdonosok újságírókat vettek föl, és arra is került (köz)pénz, hogy a szerkesztőségek újraszervezzék a tudósítói hálózatot. Abból indultak ki, hogy akkor lesz hatásos az állami propaganda, ha a célba vett falusi lakosság saját magával is találkozik a regionális újság hasábjain.

Márpedig a vidéki napilap árasztja a Budapestről szerkesztett közleményeket, és a csekély lélekszámú zsákfalvak meg az alacsony iskolázottságú lakosok sokkal több helyi hírt olvashatnak, mint amennyit a külföldi érában olvashattak. Erre szokták üzenni a nagyvárosi kommentelők, hogy ha ország-világ dolgairól egyoldalú tájékoztatást kap a falvak népe, miért nem szerzi be más forrásból a hiányzó információkat. Mindenki annyi forrásból tájékozódhat, amennyire van pénze, ideje és igénye. Kár, hogy ebből kettő hiányzik a falusi Magyarországon: a pénz és az igény. De ha a falvak népe csakugyan technikai nehézség nélkül juthat hozzá a nem kormányzati hírekhez, vajon találkozik-e önmagával az alternatív forrásokban?

Például a Klubrádióban? Vagy az ATV képernyőjén? Esetleg a Népszava oldalain? Elvétve találkozhat persze, ám a kormánykritikus orgánumok annyira be vannak szorítva a fővárosi agglomerációba, hogy nincs pénzük a távolabbi Magyarország rendszeres, átgondolt, szemléletformáló bemutatására. S amíg ez így marad, felemás lesz a választási eredmény. A kormánypártok érzékeny veszteségeket szenvednek a polgáriasult városokban, a falvak narancssárga színezete pedig aligha változik.