Az idén januárban tűnődtem már egy 1956-os mozzanatról. Bár az életkoromból nem telt arra, hogy október 23-án ama felvonulók között lehessek, akik a Műegyetem budai épülettömbjétől vonultak a Bem-térig, ráadásul gyerekként a fővárostól 86 kilométernyire éltem, a fényképeken és dokumentumfilmeken feltűnt a tömegben egy tábla. Azzal a felirattal, hogy „Vesszenek a Kucserák!”

A vita abból kerekedett, hogy Háy Gyula, a Miért nem szeretem Kucsera elvtársat? című publicisztika szerzője ezt írta Született 1900-ban című önéletrajzi könyvében: az egyetemisták „Le a Kucserákkal!” táblával vonultak. Az emlékirat eredeti, német kiadásában az olvasható, hogy „Nieder mit den Kucseras!” Voltaképpen stimmel a szerzői fordítás, de a mondat értelmezési tartományába az is belefér, hogy érdesebben „Vesszenek a Kucserák!”-at jelenthessen. Amidőn megjelent a tűnődés, egyik tanítványom, aki egy megyei napilapnál dolgozik, és panaszkodott a helyzetére, azt kérdezte tőlem, ki volt az a Kucsera.

A nagy hírre vergődött publicisztika az Irodalmi Újság 1956. október 6-i számában jelent meg. Ugyanazon a napon temették el Rajk Lászlót, az 1949-ben kivégzett külügyminisztert. A két közéleti esemény egybekapcsolódott a nyilvánosságban, és jelentős szerepet játszott az október 23-i események kirobbanásában. Eldöntendő, hogy ama tábla hol került az egyetemisták kezébe. A műegyetemisták készítették? Esetleg a bölcsészek fabrikálták, akik a menzán gyakran tálalt sárgaborsó-főzelék ellen lázadtak föl, és Pestről elindulva a Lánchíd budai hídfőjénél csatlakoztak a menethez? Netán egy harmadik erő barkácsolta?

Háy Gyulát 1957 elején tartóztatták le, és az úgynevezett íróperben hatévnyi börtönre ítélték. A vádirat fontos része lett a kucserás cíkk tömegekre gyakorolt hatása. Idén januárban az is fokozta az értelmezési dilemmát, hogy a húszas évek végén járó tanítványomnak miként kéne elmagyarázni Kucsera elvtárs kilétét. Elvégre a korabeli szerepét firtató újságírónő nemhogy a Rákosi-rendszert, hanem az utána következő Kádár-rendszert sem élte meg. Átfutott az agyamon, hogy elmesélem neki: Háy Gyula azt a vezetőtípust írta meg, aki szakmai felkészületlenségével, félműveltségével és klisé szövegével keserítette meg az emberek életét.

Aztán mégis a rövidebbik megoldást választottam. Azt javasoltam a kedves ifjú kolleginának, hogy ha meg akarja érteni Kucserát, lépzelje maga elé Németh Szilárdot. Azonnal megértette a Kucsera-jelenséget.