Távol az aranykortól - cím a Népszava mai számában, az első oldalon. Írta Papp Zsolt. Aligha lehet a hajdan értelmiségi körökben ismert szociológus, Papp Zsolt, aki az Élet és Irodalom hasábjain lett publicista. 1994-ben halt meg fiatalon, 48 éves korában. Még csak véletlenül se téveszthető össze a negyedik Orbán-kormány pénzügyeit firtató gazdasági újságíróval. Mégis zavar a névazonosság, mert vagy tájékozatlanságról, vagy tiszteletlenségről árulkodik.

Ha ugyanis a mostani Papp Zsolt nem tudja, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben névelődje formálta a magyar reformértelmiség szemléletét, akkor az a baj. Ha pedig tudja, hogy ezen a néven vált közvélemény-formálóvá valaki, akarva-akaratlanul is megszegi szakmánk egyik íratlan szabályát. Azt, hogy a fiatalabbik névtárs egy betűvel, esetleg más módon különbözteti meg magát az idősebbiktől. Az egésznek persze nem kerítenék túl nagy feneket, ha ugyanebben a lapszámban nem jelent volna meg egy olvasólevél Mikulás Ferenc tollából.

Ha a szerzője azonos a kecskeméti rajzfilm-stúdió országos hírű vezetőjével, aki szabad idejében leveleket ír a Népszavának a magyar jogállamiság keserveiről, akkor irigylem a szellemi nyitottságát. Ha nem azonos, arra kell gondolnom, hogy a patinás napilap szerkesztőségében nem törődnek a szakmánk eme íratlan szabályával, amely egyébként nem véletlenül alakult ki. A nyár közepén halt meg öreg barátom, Péter László irodalom- és művelődéstörténész. A szegedi egyetem nyugalmazott professzora 1926-ban született, a Londonban évtizedekig tevékenykedő történész, Péter László pedig 1929-ben. Már egyikük sem él, de amíg dolgoztak, gyakran tévesztették össze őket, mert a fiatalabbik nem különböztette meg magát az idősebbiktől.

Vagy például Katona Éva (1924-1994) neve sokat mondott a magyar riporterek színe-javának. A legtöbbjük útját ő egyengette az ÉS utolsó oldalán. Van a hazai médiában egy menedzser Katona Éva, aki mintha nem vette volna észre (vagy nem tudja), hogy volt egy legendás névelődje. S hogy a jelenségből fakadó félreértésről is beszámoljak, nemrégiben fedeztem föl Ésik Sándor érett publicisztikáját az Azonnali.hu digitális felületén. Nocsak. Régi kedves kollégám, a nyíregyházi Kelet-Magyarország című napilap volt szerkesztője második karrierre készül, ezúttal már az országos sajtóban? Rögtön fel is hívtam, hogy gratuláljak neki. Örömmel fogadta a szakmai dicséretet, és megígérte, hogy átadja az azonos nevű ügyvéd fiának.