Ha a közismert interjúalanyt egyetlen jelzővel kéne jellemezni, azt írnám róla, hogy pikírt. Csípős, éles, harapós, maró, sértő, szúrós, undok. Nehéz eldönteni, vajon a rokon értelmű szavak közül melyik illik hozzá, de az a benyomásom, hogy a budapesti főpolgármester úgy tekint az újságírókra, mintha mindegyik külön-külön utálná őt. Elvégre csak azért kérnek tőle interjút, hogy rossz színben tüntethessék föl.

Ilyesmiről tűnődtem tegnap délután, miközben a Klubrádió Megbeszéljük című műsorát hallgattam. Bolgár György faggatta Tarlóst. Azaz csak faggatta volna, a városvezető ugyanis nem hagyta szóhoz jutni. A műsorvezető talán nem gondolta végig, hogy hetven fölött csínján kell bánni a telefonon keresett emberekkel. Már rosszul hallanak, ezért csak mondják, mondják a magukét. A vonal másik végén pedig vagy kinyomjuk a hívást, vagy tudomásul vesszük, hogy nem kérdezhetjük meg a túlkoros illetékestől azt, ami nyomja a bögyünket.

Nem csinálnék gondot egy öregember egészségügyi problémájából, ha nem szembesülnék ugyanezzel a jelenséggel a fiatalabb Fidesz-politikusoknál is. Róluk már nem lehet azt mondani, hogy baj van a hallásukkal. A jelek arra utalnak, hogy a folyamatos hatalomgyakorlás tizedik évében vérükbe ivódott, amit fejükbe vertek a kommunikációs tréningeken. Ha egyáltalán vállalkoznak arra, hogy megszólaljanak a tevékenységüket fürkésző újságírók műsoraiban, úgy tesznek, mintha nem hallanák a kérdéseket. Másoknak talán kínszenvedés volt tegnap a mintegy húsz percnyi interjú, melyben a főpolgármester udvariatlanul túlbeszélte az egyik legrutinosabb műsorvezetőt. Számomra inkább tanulságosnak hatott, mert beugrott róla egy régi jelenet.

A Fidesz még ellenzéki párt volt, de a Józsefvárosban, ahol laktam, már az önkormányzati képviselőtestület többségét alkotta. Épp a városháza előtt haladtam a Nagykörút felé, amidőn a nyitott kapuban látszott, hogy a lépcsőn jönnek lefelé a divatosan öltözött, húszas-harmincas fiatalemberek. A bejáratnál azonban nem álltak meg egy pillanatra, hogy fölmérjék a terepet, és csak akkor tegyék lábukat a járdára, ha a járókelők között rés támad. Kiözönlöttek az utcára, és falanxként vágtak éket a józsefvárosiak tömegébe. Akkor suhant át agyamon, hogy mi lesz, ha ezek az országban is hatalomra kerülnek.

Hát bizony az lett, hogy a végtelenített hangszalagra fölvett monológokba csak úgy nem szólhatnak bele a nyilvánosság kedveszegetten kérdezősködő képviselői.