Médianapló

Médianapló - Mi hangzott el Rajk László temetésén?

2019. szeptember 15. 10:17 - Zöldi László

Most, hogy meghalt az ifjabbik Rajk László, a nyilvánosság fórumain sokan emlékeztek és emlékeztettek rá. Egyik társa a rendszerváltó ellenzékben, Kőszeg Ferenc személyes hangvételű írásban búcsúzott el tőle tegnap, a Mérce nevű portálon. Felidézte ama fényképet, amely 1956 őszén készült a Fiumei úti temetőben.

Idősebb Rajk László, az 1949-ben kivégzett külügyminiszter (korábbi belügyminiszter) koporsója mellett kapták lencsevégre az özvegyét és az akkor hétéves kisfiát. Az utóbbira emlékező ezt írta: „Ha nem esik az eső, már aznap, 1956. október 6-án kitört volna a forradalom.” Figyelemre méltó kijelentés, lehetne róla vitatkozni. Kár, hogy nem fér bele e szakmai rovat, a Médianapló kereteibe. Van viszont valami, ami belefér: egy szállóige története. Felötlött, hogy a temetési menetben elhangzott egy kesernyés, korjellemző bon mot. Valóságtartalmát azért nem vonom kétségbe, mert oly sokan jegyezték meg különböző, de a lényeget nem érintő változatokban, hogy érdemes róla eltűnődni.

A kávéházi verzió szerint az idősebbik Rajk László egyik régi ismerőse ezt találta mondani a tömegben: „Hej, ha Laci ezt látná, de közénk lövetne.” Annyi bizonyos, hogy az ütős, szellemes mondat szájról szájra terjedt, elvettek belőle, hozzá is tettek. A legenda szerint két korosabb férfi ballagott egymás mellett a hosszan elnyúló felvonulásban. Már közel a temetőhöz, valahol a Keleti pályaudvar környékén az egyik fölnézett, látta a komor, elszánt arcokat, és így szólt a másikhoz. „Hej, ha Laci élne, de közénk lövetne.” Moldova György a Kádár-könyvében munkásmozgalmi veteránok közé helyezte, és az egyik névtelen öreg szájába adta a szállóigét.

A jelenetet Csoóri Sándor is elmesélte a Magyar Nemzet 2010. július 27-i számában. Ő úgy emlékezett, hogy bent, a temetőben, a sír körül gyülekező írók gyűrűjében álldogált, és „Egyszer csak Zelk Zoltán hangját hallom hiteles sóhajtásként: ’Szegény Laci, ha élne, már rég közénk lövetett volna’… ” A temetést felidéző emlékiratok szerint azonban az utcai menetben beszélgető két férfi közül az egyik Szalai Sándor szociáldemokrata szociológus (maga is a Rákosi-rendszer börtönviselt áldozata) lett volna. A visszaemlékezők inkább csak abban különböztek, hogy máshová helyezték a jelenetet.

Mindazonáltal az értelmezők közül Csoóri Sándor az egyedüli, aki a személyes jelenlétére hivatkozott. Ez hitelesítő mozzanat, bár állítására a költőtárs, Zelk Zoltán már nem bólinthat. 

12 komment
süti beállítások módosítása