Egyelőre még nincs neki, de már haldoklik. Az intenzíven fekszik, és csövek lógnak ki belőle. Mintha már csak a körülötte zümmögő-surrogó gépek tartanák életben. Az egyik orvosa, Philip Meyer amerikai médiakutató 2043-ra jövendöli a megszűnését. Addig is tűnődhetünk róla.

Itt van például Rajk László halálhíre. A neves építész és látványtervező szerdán, szeptember 11-én távozott az élők sorából. A hagyományos sajtó szempontjából a lehető legrosszabb időpontban. A hetilapok általában csütörtökön jelennek meg, és szerdán már csak úgy lehet hozzányúlni a másnapi számhoz, hogy címes hírben jelentik be valamelyik közéleti szereplő elhunytát. Majd jövő csütörtökön lát napvilágot róla nekrológ, nyolc nappal később. Miközben a napilapok megemlékeztek ugyan róla, de sok köszönetet nem találtam bennük.

A kormánypártiak csupán a legszükségesebbeket adták közre, egy néhai szabaddemokrata politikus értékelésére egyik sem vállalkozott. Talán majd a szombati, hétvégi melléklettel ellátott számban. Nagyjából ugyanez mondható el az egyetlen nem kormánypárti napilapról, a Népszaváról is, amely - ki tudja, miért -, csak ma, pénteken emlékezett meg Rajk Lászlóról. Értem persze, hogy szerdán nem írhatott róla a kedd esti lapzárta miatt, csütörtökön azonban már nem lett volna technikai akadálya a nekrológ közlésének. Ma végre napvilágot látott Friss Róbert cikke, de az egyébként kitűnő publicista ezúttal nem lépett túl a lexikális adatokon.

Legalábbis nem találtam a gondolatmenetében olyan mondatot, amelyet érdemes lett volna kiemelni egy készülő összeállításba. Maradt a digitális sajtó, amely szokásához híven gyorsan reagált. Leginkább a hazai nyilvánosság már-már első számú, de mindenképpen legszabadabb fóruma, a Facebook. Ha az olvasó átnézi a mellékelt válogatást, olyan nevekkel szembesül az idézetek után, amelyeknek a viselői bármelyik újságban megjelenhettek volna. De vagy nem elégedtek meg a hagyományos sajtó „lustaságával”, vagy a szerkesztőségek föl sem kérték őket, hogy emlékezzenek meg egy építőművészről, aki belekóstolt a politikába is.

Így aztán be kell vallanom, hogy nem sikerült összeszedni tíz értelmes, mértékadó mondatot egy figyelemre méltó személyiségről, csupán kilencet. A történtek pedig azt sejtetik, mintha a papír alapú sajtó magyarországi képviselői előbb akarnák megélni, hogy bekövetkezzék Dr. Meyer jövendölése.

Rajk Lászlóról írták, mondták

Rajk László, az építész, aki az ikertornyok napján távozott örökre. (Sándor Erzsi író, Facebook.com, 2019. szeptember 12.)

Egy nagy építész, akit alig hagytak dolgozni. (Fábri Péter író, Facebook.com, 2019. szeptember 12.)

Épületeket, emlékműveket csak a történelem kegyelmi időszakaiban tervezhetett. (Szenthe Antónia pszichológus, Szombat Online, 2019. szeptember 12.)

Be is megyek az általa tervezett Lehel-téri piaccsarnokba egy emléklángosra. (Somos András újságíró, Facebook.com, 2019. szeptember 12.)

Tehetséges építészként dolgozott. Lassan kikopott a politikából. Gondolom, elege is lett belőle. (Asperján György író, Facebook.com, 2019. szeptember 12.)

Sokkal fontosabb építész volt, mint politikus. (Zubreczki Dávid blogger, Index.hu, 2019. szeptember 12.)

Nem volt politikus alkat. (Szénási Sándor újságíró, Klubrádió, 2019. szeptember 12.)

A rövid életű magyar demokrácia egyik jelentős alakja. (Bruck András író, Facebook.com, 2019. szeptember 12.)

Kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után ezekben a nyomorúságos és hazug évtizedekben. (Hobó-Földes László előadóművész, Facebook.com, 2019. szeptember 12.)