Betelt a pohár a hetilapnál, felmondott a főszerkesztő és két helyettese. A tulajdonossal való szakítást kiváltó körülményekkel nem lehetek tisztában, ezért nem is bocsátkoznék médiapolitikai találgatásokba. Maradnék inkább a szakmai közelítésmódnál.

Tóth Ákos főszerkesztő Facebook-bejegyzésben búcsúzott az olvasóktól. Ama mondatát emelném ki, melyben így jellemezte a korábbi (Mester Ákos és Bölcs István jegyezte) 168 Órát: „Fáradt volt, csüggedtséget sugárzott.” Olvasóként nem ezt tapasztaltam. Azt inkább, hogy ábrázolta, érzékeltette, fölerősítette, nyomatékosította a korhangulatot. Színvonalasan művelte azt, amit literátus újságírásnak neveznék. Nem egyszerűen kommentálta tehát a tényeket, összefüggéseket. Úgy kölcsönzött mélységélességet nekik, hogy hozzáadott értékekkel tette olvasmányosabbá, élvezhetőbbé az interjúkat, publicisztikákat. Választékos stílussal, ironikus hangvétellel, keretes háttér-anyagokkal.

Eme látásmóddal szakított az új vezetés. Azóta az „új” 168 Óra az úgynevezett csüggedtség helyett unalmat sugárzott. Az eltávolított vagy maguktól távozó literátorok helyett napilaposok csináltak hetilapot, akik az érzéki helyett a tematikus újságírást választották. Önmagában az elképzeléssel nem is lett volna baj, ha a heti súlypont köré csoportosított tartalmat érdekesen adták volna elő. Ez azonban többnyire nem sikerült. Már nem fizettem elő a lapra, az utcai árért, immár 690 forintért pedig kevesebbet érő portékát kaptam. Kurta okfejtésemet hadd illusztráljam néhány adattal.

Idestova három évtizede van rovatom a hazai sajtóban az éppen elmúlt hét legjobb, legütősebb mondataiból. 2016 áprilisáig, Mester Ákos visszavonulásáig mindig több 168-as mondatból választhattam ki azt az egyet, amellyel a megbecsült hetilap képviselte magát a heti válogatásban. E szokást a legutóbbi három és fél évben is igyekeztem megtartani, nem mindig sikerült. A következő fázis a maradandóság számára gyűjtött mondat volt, a rendszerváltás utáni szállóigékből összejött vagy háromezer. 193 származik a 168 Órából, közülük kilenc a Tóth Ákos-féle hetilap termése. Kettőt belső munkatárs vetett papírra (Lakner Zoltán és Mátyás Győző), kettőt bedolgozó publicista (Nagy N. Péter és Tamás Ervin), a maradék ötöt alkalmi szerzők és interjúalanyok írták vagy mondták.

184 szállóige 26 és fél év, illetve 9 három és fél év alatt. Számomra ez a különbség a szellemi értéktöbblettel kecsegtető és a napilapos hetilap kínálata között.