Médianapló

Médianapló - Puzsér és azok a fránya ajánlóívek

2019. szeptember 07. 10:08 - Zöldi László

Javában zajlik az október 13-án esedékes önkormányzati választás kampánya. Budapesten három figyelemre méltó főpolgármester-jelölt gyűjtötte az induláshoz szükséges aláírásokat. A jelenlegi városvezető, az ellenzéki pártok közös jelöltje, és egy magánjelölt, akit egyébként kiabálós publicistaként ismertünk meg. Az első kettő gyorsan megszerezte a szükséges aláírások kétszeresét. A harmadik elég nehezen tett szert ötezernél valamivel többre, de talán akkor is továbbjut, ha találnak nála néhány száz érvénytelent. Puzsér Róbertet tegnap kétszer is láttam-hallottam erről beszélni.

Először sajátságos körülmények között. Utcai sajtótájékoztatóját a Mérce.hu adta közre. Csakhogy a kiválasztott épülettel szemben építkeztek, és a légkalapácsok robaja, a betonkeverők nyiszorgása és a munkások kurjongatása elnyomta Puzsér amúgy harsány hangját. Ha össze kéne foglalni a mondandóját, akkor a szórványos szavaiból arra következtetnék, hogy valami adatbázis-építési botrányról beszélt. A közszolgálati tévében biztonságosabb körülmények közepette adott egy nyolc és fél perces interjút az ismeretlen műsorvezetőnek. Aki annyit árult el magáról, hogy október 13-én nem Budapesten, hanem lakhelyén, Hajdúszoboszlón járul majd az urnához.

Azt tudakolta, vajon Puzsér miért jelentette föl Karácsony Gergelyt a Fővárosi Választási Bizottságnál. Talán csak nem az igényelt „kilencszáz” ajánlóívért? Az arcán látszó zavar nyomán átvillant az agyamon, hogy ha egy ívre nyolc adatsor fér, akkor a 7200 épp illik az ötezer aláíráshoz. Elvégre számolni kell az esetleg érvénytelenekkel is. De közben magához tért a műsorvezető, és pontosította magát. Jegyzeteibe pillantva kilencezret mondott. Ez elvileg 72 ezer aláírást jelenthet, és kétségkívül táplálhatta volna ama gyanút, hogy az ellenzék közös jelöltje azért gyűjtött adatokat, mert máskülönben az aktivistái révén nem szólíthatná meg a vele rokonszenvezőket.

Jól kifundálták ezt a közszolgálati tévében. Ehhez képest a műsorvezető elügyetlenkedte a poént, az interjúalany pedig épp csak utalt rá. Márpedig a nyilvános szereplés egyik alaptétele, hogy ami magától értetődő az interjúalany számára, az nem föltétlenül evidens a médiafogyasztó számára. Azt bizony el kell magyarázni. A felvázolt eset tanulsága tehát az, hogy egy ügyetlen műsorvezető és egy hozzá méltó interjúalany „jóvoltából” a kormánypárti televíziónak nem sikerült pellengérre állítani Tarlós István legveszélyesebb ellenfelét.        

3 komment
süti beállítások módosítása