Miniszterelnökünk szeptember első szombatján szokott irányt mutatni az övéinek. A Fidesz-holdudvar holnap hallgatja meg Kötcsén. Tegnap viszont egy nemzetközi demográfiai tanácskozáson beszélt Orbán Viktor. Állítólag igénybe veszi tanácsadók écáit és beszédírók fordulatait, de a fontosabb szövegeket ő önti végső formába. Ha így van, akkor egyszerre kellett dolgoznia két megnyilvánulásán. Amikor ilyen helyzetbe kerül, az a benyomásom róla, hogy minél többet beszél, annál kevesebbet mond.

Tegnap például megpendítette, hogy a XX. század két világháborúja voltaképpen európai polgárháború volt. Állítását nem bontotta ki, ezzel magyarázható, hogy az ellenzéki publicisták és bloggerek történelemhamisítást olvastak a fejére, vagy ami még rosszabb: a történelmi ismeretek hiányát rótták föl neki. Pedig a miniszterelnök Schmidt Mária nevű tanácsadója közreműködésével csupán átemelt egy gondolatot az egyik német történész álláspontjából. Lehet, hogy a történésznek nincs igaza, de tévedését a szakma szabályai szerint terjedelmesen bontotta ki. Ha ebből egy magyar politikus csak egy mondatot tesz a magáévá, akkor ebből mindössze az sülhet ki, hogy a más véleményen lévők elmagyarázzák neki a világháború és a polgárháború közti különbséget.

Miközben tanítgatják a kormányfőt, elsiklanak a beszéd leglényegesebb megállapítása fölött, miszerint „A család és a gyerek nem más, mint a nemzeti közösség biológiai újratermelésének előföltétele.” Talán nem torzítom el Orbán Viktor eszmefuttatását, ha úgy foglalom össze, hogy a magyar miniszterelnök uniós kényszerűségből nem utasíthatja „helyes” ítélkezésre a kormányzattól, vagyis a végrehajtó hatalomtól független bíróságokat. Ezért aztán zárójelbe teszi a modernitás egyik alaptételét, a hatalmi ágak szétválasztását. Az alkotmányban (alaptörvényben) rögzítteti például az általa elképzelt család védelmét, hogy a bírák még csak véletlenül se ítéljenek a nemzet túlélése szempontjából nélkülözhetetlen család ellen.

Hogy aztán a hagyományos családszemlélet szolgál-e ürügyként az igazságszolgáltatás megzabolázásához, vagy az abszolút hatalom kiépítéséhez szükséges-é a kormányzat családpolitikája, ezt e 2500 karakternyi bejegyzésben nem dönteném el. Mindenesetre Orbán tudja, hogy mit beszél. Rosszul mérjük föl a helyzetet, ha azzal bíbelődünk, hogy felvilágosítjuk arról, vajon mi a különbség a világháború és a polgárháború között.