A legutóbbi napokban bulvárhír hozta lázba a hazai sajtót. Hugh Grant, a világhírű színész a Twitteren küldte el melegebb éghajlatra a brexitező brit miniszterelnököt. A gyermekei nevében keresetlen szavakkal perelte vissza Boris Johnsontól az európai kontinenstől elszigetelt jövőt. Kifejezései nem tűrik a nyomdafestéket, ennek ellenére a digitális sajtóban rögtön elkezdődött a vita, vajon a magyarra gumikacsának fordított kormányfői megnevezés az angol szlengben nem jelenti-e inkább a guminőt, „akivel” a magányos férfiak vigasztalják magukat.

Miközben parázs vita kerekedett erről, egy kommentelő, Fisch Gábor tegnap délelőtt 11.29-kor megpendítette, hogy a gumikacsa inkább csak kacsa. Az ő hírforrásai szerint ama bizonyos bejegyzést nem is a színész írta, hanem „Az a felhasználó, aki ezen a néven ír.” Kijelentése vagy elkerülte a gyorsújságírásra szakosodott szerkesztőségek figyelmét, vagy úgy vannak vele, mint Ungvári Tamás író és művelődéstörténész, aki cinikusan megjegyezte, hogy az álhír, vagyis „A kacsa ugyanolyan hír, mint a nem kacsa.” (ATV, 2011. október 5.) A történtek azért érdekelnek, mert a más bőrébe bújás korántsem elszigetelt jelenség a kommentkultúrában.

Itt van velünk például egy Bircaman álnevű hozzászóló, aki közírónak nevezi magát, és minden kommentje végén a blogjára hívja fel a figyelmet. Ha rákattintunk, akkor szabatos életrajz tárul elénk, amely a civil nevét is tartalmazza. Ezt azonban azért nem írom ide, mert azonos egy újságíróéval, aki a HVG munkatársa, ráadásul egy városi legendákkal foglalkozó blog alapos szerzője és gazdája is. Két eset lehetséges. Az egyik az, hogy a két blogger vezeték- és keresztneve is azonos. A másik pedig az, hogy második álneve mögött újabb álnév rejlik, és Bircaman közíró tudatosan ráépült az újságíró hírnevére. Az ügyből bírósági tárgyalás keletkezett, ám ez nem zavarja a trollnak is nevezhető blogger és kommentelő „áldásos” tevékenységét.

A jelek arra utalnak, hogy a kommentkultúrában még nem terjedt el az újságírás szakmai etikába ágyazott íratlan szabálya. Ha a nyilvánosság fórumain felbukkan egy-egy ismert szakmabelivel azonos nevű újdondász - és ez a több százezer Kiss, Kovács, Nagy, Szabó és Tóth országában gyakran megtörténik -, akkor a fiatalabbik vagy egy betűvel, vagy egy második keresztnévvel különbözteti meg magát a közös mesterséget régebben gyakorlótól. Talán érdemes volna e sajtóhagyományt a blogok világában is meghonosítani.