Kulcsár István, a neves külpolitikai újságíró aggastyán korára olvasószerkesztővé képezte ki magát. Szinte naponta veszi észre, és néhány sorban meg is írja, hogy a hazai nyilvánosság műhelyeiben hol kellett volna olvasószerkesztőt alkalmazni. Tegnap este azt tette szóvá, hogy az RTL Klub híradójában a dinnyeszezon meghosszabbításáról beszéltek. Mondván, hogy még egy hónapig ízletes lesz a dinnye. Utalt a közmondásra, miszerint Lőrinc belepisil a dinnyébe, ez azonban szerinte nem az augusztus 10-i Lőrinc-napra vonatkozik, hanem a szeptember 5-ire. „Nem mindegy, hogy Lóri mikor pisil” - írta a Facebook üzenőfalára.
A „Lőrinc van a dinnyében.” először 1851-ben, Erdélyi Jánosnál bukkant föl, a Magyar közmondások könyvében. Néhány évtizeddel később, 1896-ban Margalits Ede, a Magyar szólások és közmondások kézikönyvében hozzáfűzte: „Ez régen így lehetett, de mai nap csak akkor kezd javában érni.” Vagyis a megposhadt dinnyét nem augusztus 10-e táján vetették a disznók elé, hanem a szeptember 5-i Lőrinc-nap után. Az idén csapadékos, tehát hűvösebb volt a tavasz. Ezzel magyarázható, hogy csúszott a dinnyeszezon, és a kivételesen nagyra nőtt gyümölcs akár szeptemberig is ízes marad. E naptár-vitának van egy görögdinnyés szelete is.
Torgyán Józsefnél tudatosabban kísérletező szónokot aligha hordott hátán az anyaföld. Midőn Antall miniszterelnök ellenzékbe szorította, és a kisgazda vezér járta az országot, sok ember előtt mondta a magáét. A sajtóban is megismételte a kulcsszavakat. A Délvilág című szegedi újság 1993. augusztus 9-i számában például kifejtette: „A magyar nép tűrt eddig, viselte a kommunisták kizsákmányolását, majd a görögdinnye-politikusok uralmát - kiknek vékony héja mögött nagy szív dobog -, de tudjuk: a kívül zöld, belül vörös politikusokra is eljön Szent Lőrinc napja, mikor dicstelen működésük befejeződik.”
Még ötször kísérletezett a görögdinnyés hasonlattal, mindazonáltal a változatosan előadott gondolatmenet elvérzett a vidéki közegben. Torgyán belátta, hogy ha a gazdálkodókból álló hallgatóság sem veszi a lapot, akkor nem sok jóra számíthat az országjárást megkoronázó fővárosi nagygyűlésen. A poshadt görögdinnyét nem is hozta magával Budapestre.
Egy metafora változásai Torgyán József előadásában
A zöld mázban jelentkező görögdinnye-politikusok megjelentek, mint a piócák, rátapadván a magyar nép vérére, hogy kiszívják az utolsó erőnket, és mi méltósággal tűrtük, pedig tudtuk, hogy a görögdinnyére is eljön Szent Lőrinc napja. (Mai Nap, 1993. augusztus 9.)
A kormány egy olyan dinnye, melyet kívül ugyan vékony zöld héja veszi körül, de belül vörös, amibe majd belepipikél a mi Szent Lőrincünk. (Pesti Hírlap, 1993. augusztus 27.)
A görögdinnye-politikusok ugyan most egy kis zöld mázt öntöttek magukra, de a máz alatt ott dobog hatalmas piros szívük. Mindössze arról feledkeztek meg, hogy a görögdinnyére is eljő Szent Lőrinc napja, amikor a tisztes magyar gazda a disznai elé veti. (Népszabadság, 1993. augusztus 31.)
Kíséreljen meg valaki elvtársazni egy régi kommunistát. Az meg fog sértődni. Addig, míg elvtárs volt, Zsigulin járt, és csak felhasználója volt az idegen tulajdonnak. Most meg? Összejátszik a görögdinnye-politikusokkal, akik zöld mázt kentek magukra, de a hatalmas piros szívük bent dobog. Csak arról feledkeznek meg a görögdinnye-politikusok, akik becsapják a magyar népet, hogy a görögdinnyére is jön Szent Lőrinc napja. (Békés Megyei Hírlap, 1993. szeptember 7.)
A régi nómenklatúra tagjai, a volt kommunista vezetők uralják változatlanul az országot.Az már más lapra tartozik, hogy nem ugyanabban a köntösben. Kérem szépen attól, hogy ők egy zöld mázzal vonták be magukat, még nagyon jól tudják, hogy olyanok, mint a görögdinnye. Annak is van egy kis zöld vékony héja, de mögötte ott van a piros bél.Csakhogy mi, kisgazdák azt is tudjuk, hogy eljő a Szent Lőrinc napja, amikor a disznók elé veti a jó gazda a megmaradt dinnyéjét. (Napi Délkelet, 1994. február 7.)
