A tegnapi beszélgetések közül az volt a legérdekesebb, amelyet az ATV-ben hallottam. Az Egyenes beszéd műsorvezetője, Rónai Egon a magyar szellemi élet egyik legműveltebb tagját szólaltatta meg abból az alkalomból, hogy többször is lezsidózták. A Mi Hazánk Mozgalom alelnökéhez, Novák Elődhöz köthető portál, a Kurucinfó névtelenségbe burkolózó szerzője hétszer illette a megkülönböztető jelzővel Gábor Györgyöt. A filozófus és vallástörténész értelmiségihez méltó módon viselkedett.
Eltartotta magától az arctalan és arcátlan támadást, mindazonáltal elemezte magát a jelenséget. S mert a fészbukos szösszenet fölkeltette a tévés műsorvezető érdeklődését, a glosszátor nagyobb nyilvánosság előtt is kifejthette az álláspontját. Az internet korában abban látja a politikusok felelősségét, hogy csak látszólag fejezik be a gondolatmenetüket. Olykor pont, kérdő- vagy felkiáltójel helyett három pontot tesznek az utalásokban dúskáló eszmefuttatás végére. Tudják ugyanis - és itt az interjúalany egy másik írásából idézek, amelyből kiviláglik, miért foglalkoztatja régebb óta a jelenség -, hogy „a kódolt beszédet, a ki nem mondott mondatokat majd kiegészítik, megfejtik a kommentelők”. (Magyar Narancs, 2019. március 21.)
A súlyos kijelentés érvényességét nem szűkíteném a magyar társadalom egy részében lappangó antiszemitizmusra. A stúdióbeszélgetésben Gábor György is szóba hozta: a sima nyelvű politikusokat nem lehet megvádolni azzal, hogy utálják például a cigányokat. Rejtett utalásaikat (allúzióikat) mégis hajlamos kiegészíteni, megfejteni a digitális bögrecsárdák törzsközönsége. S ha éppenséggel a hatalmon lévők pedzegetik, aztán közpénzek milliárdjaiból kiplakátozzák, később pedig törvénybe is foglalják, hogy a hivatalos Magyarország nem fogadja be a harmadik világból érkező menekülteket, akkor egy izomagyú plázavendég illegális bevándorlónak vélheti az átlagosnál sötétebb bőrű cigányembert.
S ha annak terhes felesége előtt lefejeli a kéretlenül érkezett „migránst”, kimondva-kimondatlanul azt bizonyítja, hogy a politikusi három pontból miként lesz digitális megkülönböztetés, majd fizikailag érzékelhető következtetés.
Tíz mondat a zsidóról
A zsidózáshoz nem kell zsidó, csak szar történelem. (Makovecz Imre építész, Vasárnap, 1994. május 2.)
A zsidót irigylik, a cigányt lenézik. (Kopátsy Sándor közgazdász, Magyar Hírlap, 2003. február 22.)
A bűnbakból általában kettő van: fent a zsidó, lent a cigány, arab, néger, idegen. (Hegedűs Zsuzsa szociológus, Heti Válasz, 2011. március 31.)
Olyan országban, ahol nem jó zsidónak lenni, ott nem-zsidónak lenni sem jó. (Föld S. Péter újságíró, Népszabadság Online, 2013. január 26.)
Az áldozatok többsége magyarként élt, de zsidóként halt meg. (Ungvári Tamás író a holokausztról, Galamus.hu, 2014. március 10.)
Ma azt, hogy „keresztény és nemzeti”, mindenki úgy dekódolja, hogy nem zsidó. Ettől botrányos, de ez ma már nem botrány. (Pető Iván volt SZDSZ-politikus, Huppa.hu, 2014. október 22.)
Jézus tanítványai számára még az volt a kérdés, hogy egy nem zsidó lehet-e keresztény. (Röhrig Géza költő, a Saul fia című film főszereplője, RTL II., 2015. május 29.)
A zsidó származású polgárok Magyarországon a kormány védelme alatt állnak. (Orbán Viktor miniszterelnök Izraelben, Origo.hu, 2018. július 19.)
A hazai zsidóságot nem megvédeni kellene, hanem békén hagyni. (Iványi Gábor lelkész, FüHü.hu, 2018. július 20.)
A rendszer megvédi a magyar zsidókat, amíg elfogadják az általa szabott, nem túlságosan tág kereteket. (Gadó János szerkesztő, Szombat.org, 2018. július 23.)
