Az egyik kommentelő tegnap este 21.57-kor ezt írta: „A Facebook-ot a kormány kb. ugyanannyira használja, mint az ellenzék. Nem ezért kellene visszaszorítani.” A bejegyzésben ugyanis arról tűnődtem, vajon mivel magyarázható, hogy a kormányzat félhivatalosan ellenségnek minősítette a közösségi oldalt.

Nem tudom, hogy nick papagiorgo honnan veszi, miszerint a kormány és az ellenzék „kb.” ugyanolyan mértékben használja a Facebook-ot. Azt viszont tudom, hogy akiknek bajuk van a közösségi oldallal (a miniszterelnöknek, az újdonsült igazságügyi miniszternek és a kormánypárti publicistának), azok milyen forrásokból táplálkoznak. Közismert, hogy mielőtt döntésre szánná el magát a kormányzat, majd’ mindent megméret. Így jutott például Mráz Ágoston Sámuel politológus, a Nézőpont Intézet vezetője arra a következtetésre, hogy „A magyar társadalom 60 százaléka a Facebook-on elérhető.” (InfoRádió, 2019. február 11.)

A Boros Bánk Levente politológus vezette Médianéző Kft szintén megmérte a médiafogyasztók elérhetőségét, és arra jutott, hogy az online sajtóban ellenzéki túlsúly mutatható ki. A Facebook-ot is magába foglaló digitális sajtó a magyar társadalom 71 százalékát éri el, a kormánypárti online médiumok csupán a 28 százalékát. Nem azt állítom, hogy ezek az arányok hitelesek. Csak azt, hogy a kormánypárti értékelők és döntnökök azokkal a számokkal dolgoznak, amelyek nem azonosak nick papagiorgo becslésével.

Az Orbán-kormány folyamatosan szűkíti a nyilvánosságot. 2010 után, még inkább 2014 óta sok ellenzéki orgánum szűnt meg, és a kormány tevékenységét elemző, bíráló újságírók közül több százan szorultak ki a nyilvánosságból. Ha még művelik a szakmájukat, akkor a sajtószabadság kis szigeteire szorultak vissza, közülük a leghatékonyabb talán épp a Facebook. Szakmai okból gyűjtöm az ütős gondolatokat, és tegnapig a Facebook 91 szellemes, hatásos mondattal vétette észre magát. Ezzel az ATV mögött következik. Utána található a Népszava 69-cel, a HVG 41-gyel, a Magyar Nemzet és a 24.hu 35-35-tel, a Magyar Rádió 22-vel, a Magyar Hírlap 15-tel.

De ha a Facebook-ot kiemelem a mezőnyből, visszamenőleg figyelemre méltó trend rajzolódik ki. 2018-ban 80 mondat, ’17-ben 79, ’16-ban, ’15-ben és ’14-ben 35-35, ’13-ban 37, 2012-ben pedig 23 mondat. Vajon magyarázható-e azzal a közösségi oldal megnövekedett jelentősége, hogy azt az űrt tölti be, amelyet a kiéheztetett, kivéreztetett szerkesztőségek hagytak maguk után?