Az Indexen javában zajlik a tegnapi bejegyzés vitája. Eddig a hozzászólók a következőket ajánlották a tévésorozatokat, koncerteket és sportközvetítéseket megszakító hirdetések kiszűrésére, elkerülésére: Adblock for YouTube, Spotify, Deezer, nCore, uBlock origin, clipconverter. Egy üzenetet szó szerint is idézek: „Reklámblokkolót a gépre, és elkussol a reklám.”

Magam is azzal kezdtem a bejegyzést, hogy a kereskedelmi tévékben nem nézek sorozatot, helyette a HBO-ra fizetek elő, hogy elkerülhetőek legyenek a hirdetési blokkok. A hozzászólások olvasása közben ötlött fel, hogy akaratlanul is közös nevezőre kerültem a tárgyilagos vagy gúnyos kommentelőkkel. Kiléptem a médiafogyasztók milliói közül, hogy némi pénzért a képernyő előtt ülve háborítatlanul élvezhessem a műsorkínálatot. De mi van, ha a propagandát úgy fogjuk föl, mint a reklám (politikai kommunikáció) túlhajtott válfaját? Elvégre az igazság helyett a hazugságot sulykolja.

Az van, hogy a rendszer működtetői médiafölényre tettek szert. Országunkat szinte lávaként öntötte el a kormánypropaganda. A hasonlatot csorbítja, hogy a vulkáni kitöréssel ellentétben nem a kráter közelében legnagyobb a baj, hanem a hegyet övező falvakban. Minél távolabb élünk Budapesttől és a központi régiótól, annál kevésbé jutnak el hozzánk az alternatív üzenetek. A helyzetet így foglalta össze az ökofilozófus Lányi András: „Egyre kevesebben vannak, akiknek a tájékozottsága ellensúlyozza a propagandát.” (Heti Válasz, 2018. április 12.) Ezt szokták vitatni a kommentelők azzal, hogy aki akar, több forrásból is tájékozódhat.

Ebből annyi igaz, hogy például a főváros vonzáskörzetébe visszaszorított Klubrádiót bárki foghatja számítógépen. Igen ám, de naponta panaszkodnak a betelefonálók arról, hogy ülnek a kocsiban, épp elhagyták a központi régiót, és az autórádión elhallgatott a beszélgetős műsor. Arról nem is szólva, hogy korántsem mindenkinek van számítógépe. Egy felmérés szerint a 2,7 millió nyugdíjas közül csak 600 ezren használják a számítógépet, és közülük sincs mindenkinek hozzáférése a világhálóhoz. S mert van rá idejük, ők nézik a hirdetésekkel megszakított tévésorozatokat, sportközvetítéseket, a kormányzati propagandát sugárzó köztévét, ők hallgatják a közszolgálatinak nevezett Magyar Rádiót. Négyévenként pedig ők is szavaznak...

Az országban található még néhány millió hozzájuk hasonló médiafogyasztó. Őket aztán biztathatjuk arra, hogy reklámblokkolókkal szűrjék ki a politikai propagandát és a kereskedelmi hirdetéseket.