Mr. Algoritmus figyelmes vendéglátó. Észrevette, hogy a YouTube-on atlétikai versenyekre kattintok. Azóta kiszolgál. Nem tudhatja persze, hogy érdeklődésem oka évtizedekre nyúlik vissza. Országos középiskolai bajnokságot nyertem négyszázon, és olimpiai bajnoknak készültem. Tervem nem sikerült, a futás iránti rajongás azonban megmaradt. Tegnap este például az Eugene-i Gyémánt Liga-verseny 56 percnyi összefoglalóját néztem.
A villámgyors kaliforniai pályán fiatal tűzgolyók száguldoztak. Mostanában amúgy is képben lehetek, ma reggel például a YouTube megkínált Noah Lyles tegnapi futásával. Az amerikai sprinter alig múlt húsz, de a svájci Lausanne-ban 19.50-et futott kétszázon (húsz másodpercen belüli az élmezőny). Két éve 31.87 másodpercet ért el háromszázon, ami azt sejteti, hogy ha négyszázra készülne, közel lehetne a világcsúcshoz. A világháló jóvoltából egyre inkább tudható, vajon ő és a többi ifjú milyen közegből érkezett a nemzetközi versenyekre. Mr. Algoritmus behozza nekem a középiskolai bajnokságokat is.
Fölfedeztem egy Sha’Carri Richardson nevű lányt (2000.03.25), aki 10.75-öt repesztett százon. Még nála is fiatalabb Briana Williams (2002.03.21), aki 10.94-gyel szintén a nők számára bűvös tizenegy másodperc alá került. Nem is szólva a Matt Boling nevű tinédzserről (2000.06.20.), aki 10.13-at futott százon, de van egy hátszeles 9.98-a is. Négyszázas váltóban pedig 44.75-öt mértek neki, ami nem is olyan rossz teljesítmény egy fehér fiútól. Az összes többi megnevezett reménység ugyanis fekete, átlagostól eltérő izomszerkezettel és robbanékonysággal.
Azért követem érdeklődéssel a tizenéves atléták helyzetét, mert az eredményeik még tiszták. Fejlődésben lévő szervezetüket békén hagyják az ambiciózus edzők és a pénzéhes sportorvosok. A Nemzeti Sport szórványos beszámolóiból és a megyei napilapok rendszeresebb tájékoztatásaiból kirajzolódik, hogy nálunk is vannak tehetségek. Berobbanásukhoz azonban hiányzik a középiskolai versenyrendszer, a jó pálya, a jó szerelés, a szülők tömeges szurkolása, a kiemelkedő tehetségek gondosan szerkesztett közösségi oldala, a tévéközvetítés és persze Algoritmus Úr figyelme is.
Mindezzel magyarázható, hogy a hazai tehetségek épp úgy eltűnnek a süllyesztőben, mint e sorok írója. De most, évtizedekkel később szóba hozhatom a mai tizenévesek helyzetét. Hátha egyszer mégis eljutnak a rugalmas alapú futópályára Eugene-ben, vagy legalábbis a közeli Lausanne-ban.
