A patinás napilap becsületére válik, hogy több évnyi bezápulás után igyekszik végre kitörni a karanténból. Akciórádiusza már nemcsak Budapestre és a főváros vonzáskörzetére terjed ki, a tudósítói révén egyre gyakrabban jut el messzebbre is. Munkatársai közül ezúttal ketten fogtak össze. A kaposvári Vas András írt cikket a tegnapi számba Matolcsy György díszdoktori kitüntetéséről. Csípős mondandóját az északkelet-magyarországi tudósító, Doros Judit keretes anyagban egészítette ki a jegybank-elnök debreceni kalandjával.
A két írás egységet alkot. Azt sugallja, hogy a Magyar Nemzeti Bank nyereségéből nemcsak palotákra, festményekre, hangszerekre és egyetemek alapítására telik, hanem arra is, hogy lassanként díszdoktori oklevelekkel tapétázzák ki az elnök dolgozószobáját. Az alapcikk szerzője körüljárja a doctor honoris causa ismérveit, és érzékelteti a kaposvári egyetem felemás hangulatát. Ki-ki elmondta a véleményét arról, vajon megérdemli-e Matolcsy a díszdoktori címet, a vezetéknevét azonban senki sem vállalta. Zoltán diák sem, aki állításával kissé kilógott a társaságból, mert azt fejtegette, hogy „Ha Putyin díszdoktor lehetett Debrecenben, akkor már semmin sem csodálkozik az ember.”
Az orosz elnök aligha lehetett díszdoktor Debrecenben. Putyint kétségkívül megtisztelte a cívis város egyetemi szenátusa, de még nem vette át a kitüntetését, amely tudományos tevékenység híján nem is a díszdoktori volna, hanem a díszpolgári (civis honoris causa). A kaposvári egyetemista tévedésén nem csodálkozom, mert Zoltán valószínűleg a Népszavából tájékozódott, amely következetesen Putyin debreceni díszdoktorságáról számolt be. Ezt néhányszor szóvá tettem a Médianaplóban. Alighanem ezzel magyarázható, hogy tegnap ama keretes anyagban az északkelet-magyarországi tudósító érdekes következtetésre jutott.
A saját szavaival imigyen foglalta össze a gazdaságtudományi kar ajánlását: „a jegybank-elnök díszpolgári címe hozzájárulhat ahhoz, hogy az intézmény ’komoly támogatóra, kiterjedt kapcsolatrendszerre és erős szakmai háttérre’ találjon”. Csakhogy a magyar közgazdaságtudomány unortodox megújítását a debreceni egyetem szenátusa díszdoktori címmel méltányolta. Ezért aztán az a benyomásom, hogy bár a Népszava tudósítói hálózata szinte kifogástalanul működik, a díszdoktorságot és a díszpolgárságot sikerült összekutyulni. Talán önkritikának is felfogható, hogy a közös cikknek ez a címet adták a szerzők: „Honorisz micsoda?”
