Idestova fél évszázada, hogy fővárosi lakos vagyok. S mert igyekeztem megismerni a szűkebb környezetet, éreztem már magam zuglóinak, hűvösvölgyinek, terézvárosinak, józsefvárosinak és újlipótvárosinak is. Budapestinek még nem. Bizonyára ezzel magyarázható, hogy fejcsóválva olvastam egy megállapítást két hangszerelésben. A főpolgármesteri előválasztásról Böcskei Balázs politológus kifejtette: „Az ellenzék hosszú idő után végre tematizálta a közbeszédet.” (ATV, 2019.06.24.) Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke pedig ezt írta: „Hosszú idő után az ellenzék tematizálta a közbeszédet.” (Facebook.com, 2019.06.26.)

Az egybehangzó mondatokban van igazság, mégis az a benyomásom, hogy a tematizálás eluralkodott a Budapesten szerkesztett ellenzéki médiumokon. Menedzsereiben, munkatársaiban (cikkíróiban és műsorvezetőiben) talán föl sem ötlött, hogy a befelé fordulás napjaiban megfeledkeztek a fővároson túli országról. A nyilvánosság nem kormánypárti fórumain szinte kizárólag a főpolgármesteri jelöltválasztás részleteit láthattuk, hallhattuk. Úgy rémlik, az ellenzék Budapestre költözött. Vagy ki se mozdult a fővárosból?

Lehet persze, hogy pártjai, egyesületei szervezik magukat és egymást a vidéki Magyarországon, ebből azonban gyakorlatilag semmi sem került be a média országos vérkeringésébe. A kormánykritikusba azért nem, mert elfoglalta magát a budapesti előválasztással, a kormánypártiba pedig azért nem, mert mindent bagatellizált, ami ellenzéki. Néha már azt érzékeltem, hogy két országban élünk. Van egy Magyarország nevű királyság, amelyet a budai Várból irányít egy kormányzó (erre volt példa a két világháború között is). S van egy Budapest nevű köztársaság, amelynek republikánus állampolgárai le akarják váltani a budai kormányzó Pestre telepített helytartóját.

A leváltás talán megtörténik ősszel, ebből azonban korántsem következik, hogy a köztársaság bekebelezi a királyságot. A kormányzó jól ismeri a fővároson túli országot, annak is a falusi fertályát, és minden eszköze megvan ahhoz, hogy fenntartsa a hatalmát. Az ellenzék ugyanis alig látszik a kisvárosokban, és egyáltalán nem látszik a falvakban. Értem, hogy jól esett neki önmagával foglalkozni, és a fővárosban összpontosulni. Elismerem, hogy erőfeszítései az országos politika részét alkotják De ha médiumai nem lépnek ki a központi buborékból, akkor a pesti republikánusok még sokáig nézhetik, hogyan integet nekik az uralkodó a Karmelita-kolostor erkélyéről.