Csütörtök reggelenként a közeli Spar-boltban megveszem a Magyar Narancsot és a 168 Órát. Számomra ennyi maradt a kinyomtatott hetilapokból. A többit is olvasgatom persze, de inkább csak utólag, a Szabó Ervin Könyvtárban. A 700, illetve a 690 forint még nem terheli meg a pénztárcámat, de ha a többi hetilapot is meg kéne vásárolni, az már gondot jelentene.

Az árukhoz képest a két hetilap ott tartott ma reggel, hogy az úgynevezett előválasztáson „eddig” ötvenezer budapesti vett részt. Miközben már tudjuk, hogy a végeredmény 68363 érvényes szavazat volt, és a győztes főpolgármester-jelölt, Tarlós István ellenzéki kihívója Karácsony Gergely lett. Ám ennek semmi nyoma két kedvenc hetilapomban. Nem is nagyon lehet, mert amit írtak, az a hétfői állapotot tükrözi. Ha kedden még történt volna is valami lényeges, talán belekerül a papír alapú változatba. Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a szerkesztők látszólag nem dolgoztak meg a pénzünkért.

Ezért nem őket hibáztatom, hanem az előválasztás egyébként áldozatos munkát végző szervezőit, akik nem föltétlenül sajtóbarát megoldást választottak. Szerda délben zárták le a szavazást, hogy délután hatkor eredményt hirdethessenek. Bizonyára azért választották e két időpontot, mert hallottak valamit harangozni a napilapok lapzártájáról, és abból indultak ki, hogy ha az újságírók meghallgatják a Civil Választási Bizottság rögtönzött sajtótájékoztatóját, akkor lesz még három, esetleg négy órájuk is arra, hogy a másnapi újságba megfogalmazzák a beszámolójukat.

Vajon felemás (fogyatékos) sajtószemléletükből miért telt a napilap-igények kielégítésére? Miért nem telt arra, hogy figyelembe vegyék a hetilapok szempontjait is? Most, a XXI. század második évtizedében, a digitalizáció korában az a benyomásom, hogy a hetilap életképesebb, mint a napilap. A napilapok kullognak a világhálóra költözött szerkesztőségek mögött, a hetilapok viszont hátteret kölcsönözhetnek a napi információknak. De hogy ezt megtehessék, időre van szükségük.

Ha én volnék Magyar György sztárügyvéd, a CVB pillanatnyilag felemás módon sajtóérzékeny elnöke, nem a hét közepére tettem volna az előválasztás befejezését, hanem vasárnapra, legföljebb hétfőre. Akkor nemcsak arra jutott volna idő, hogy a másnapi újságok beszámoljanak a történtekről. Arra is, hogy a csütörtökön megjelenő hetilapok felvázolhassák az összefüggéseket, és levonhassák a kínálkozó következtetéseket.