Kedvenc publicistám írja a Népszava mai számában: „Budapest a főpolgármester-jelöltek előválasztási lázában ég.” Nem baj, ha Friss Róbert így érzi, mert van igazság a megállapításában. A baj az, hogy az ellenzéki sajtó is a budapesti előválasztás lázában ég, és hajlamos megfeledkezni a fővároson túli országról. Ezekben a napokban a vidéki Magyarország még csak nem is a második számú témakör. Megelőzi Brüsszel, amelynek uniós pozícióharcai szintén lázban tartják a budapesti újságírókat.

Tragikomikus a fel-felbukkanó érvelés, miszerint a fideszes propagandagépezettől végre elvettük a kezdeményezést, mert már mi határozzuk meg a politikai napirendet, és a kormánypárti sajtó is kénytelen a témáinkkal foglalkozni. Ebben is van igazság, csak éppen nem vesszük észre, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerében az ellenzéki sajtó akaratlanul is a kormányzat érdekét szolgálja. Minél kevesebbet foglalkozik a vidéki Magyarországgal, annál inkább bebetonozza Orbán Viktort a hatalomba. Vannak persze mentőkörülmények a kormányzat tevékenységét fürkésző sajtó számára.

A Népszava mai számában Vas András a balatoni strandokról, Doros Judit a falusi postásokról tűnődik, Balogh Gyula a kecskeméti színház előadásáról, Vincze Attila pedig a váci kézilabda-csapatról ír. Igen ám, de az amúgy figyelemre méltó megnyilvánulások inkább csak enyhítik az előválasztási téma burjánzását. Értem, hogy például az ATV-t és a Klubrádiót csak Budapesten és vonzáskörzetében lehet fogni. Azt is, hogy a két adó a többi régióban és külföldön csupán a világhálón nézhető-hallható. Szakmailag még azt is megértem, hogy miért hagyják figyelmen kívül a Közép-Magyarországon túli régiókat, különösen akkor, ha az előválasztás lázában égnek.

Azt nem értem, hogy miért nem értik: az ellenzéki Budapest bázisán aligha lehet megalapozni a 2022-es országgyűlési választás győzelmi esélyét. Ehhez legalább azokat a nagyvárosi polgármester-jelölteket kéne bemutatni és figyelemmel kísérni, akiket az alkalmilag egyesült ellenzék arra választott ki, hogy idén ősszel versenyezzenek a kormánypártok jelöltjével. Már jó néhány helyen van közös ellenzéki jelölt, akiről azonban többet nem tudunk. Az a benyomásom, hogy ebben a tekintetben az ellenzéki pártok és a civil egyesületek előbbre tartanak, mint a velük rokonszenvező országos médiumok. Vajon ez akkor is így marad, ha a Budapesten elhatalmasodott előválasztási láz elmúlik?