Tegnap este Rónai Egon másodszor igyekezett magázni Kálmán Olgát. Ezúttal már sikerült neki, néhány napja viszont még a régi kollegina sikerrel hárította a próbálkozását. Érdekes helyzet teremtődött.

Hajdan az Egyenes beszéd című műsor Kálmán Olgával indult, akkor ő számított az ATV első számú arcának, a sokoldalú Rónai Egon pedig a másodiknak. Amidőn azonban az első arc nem éppen barátságos körülmények között átszerződött a Simicska-féle Hír TV-hez, a második örökölte a műsorát. Most az Egyenes beszéd stúdiójában faggatta a műsorvezető a budapesti főpolgármester-jelöltet. Aki megtanult kérdezni, ám tegnap esti válaszai iskolásra sikeredtek. Két hete politikus, még nem tanult bele új szerepébe.

Utódja magázta, jelezve a távolságtartást. Azt, hogy az újdonsült politikust az ATV-nek meg kell szólítania, bár a hajdani műsorvezető és a hajdani munkaadó kapcsolata megváltozott. Mindazonáltal a tegeződés-magázódás jelensége mélyebb rétegeket is érint. Itt van például a szintén ATV-s A nap híre. Kötetlenebb, fesztelenebb műsor, melynek moderátorai (például Simon András) tegeződnek a három stúdióvendéggel. Az, hogy az egyik újságíró, és szakmánkban szinte kötelező a tegeződés, magától értetődővé teszi a bensőségesebb kapcsolatot. De mihez kezdjünk ama politikussal, akit ugyanez a moderátor egy másik (komolyabb, távolságtartóbb) műsorban óhatatlanul magázna?

Arról nem is szólva, hogy ha a stúdióvendégek között feltűnik Gréczy Zsolt a Demokratikus Koalícióból, akkor Gyurcsány Ferenc bizalmi munkatársát vagy a hajdani újságírót tiszteljük-e benne. Tegezze a moderátor a szakmai ismeretség jogán? Vagy magázza, mert távolságtartóbb műsorok vezetőjeként már megtanulta önözni? Esetleg maradjon mégis a tegeződésnél, és majd ha megint komolyabb műsor moderátora lesz, akkor pedig kérje meg, hogy magázódjanak inkább? Voltaképpen mi az újságíró dolga? Vajon nem az, hogy a döntések megindoklására kényszerítse a politikusokat? A számonkérést megkönnyíti vagy megnehezíti-e a tegezés, illetve a magázás?

Nem állítom persze, hogy a kormánypárti sajtó munkatársai fürkészik a hatalomban lévő politikusok tevékenységét. Például az egyik legismertebb, az ötödik számú Fidesz-tagkönyv tulajdonosa ősidők óta ismeri Orbán Viktort. A jelenlegi távolságot úgy hidalja át, hogy a nyilvánosság fórumain letegezi az ország első emberét, majd hozzáfűzi, hogy „Miniszterelnök Úr”. Az a jó, ha nem játssza meg magát, a sarzsinak mégis megadja a tiszteletet?