Ma van Nagy Imre újratemetésének 30. évfordulója. A kormánypárti sajtó kezdi eszményíteni az 1989. június 16-án elhangzott Orbán-beszédet. Ez önmagában is megérne egy bejegyzést, megvárom azonban a folyamat kibontakozását. Addig is beérem egy másik Orbán-beszéddel.

Apáti Bence, a Magyar Nemzet publicistája tegnap megemlítette Kálmán Olgát, aki „a vörös korszakában egészen ügyesen végezte a dolgát”. Majd erre jutott: „A mai jobboldali újságírókat propagandistázók láthatják, hogyan is működött akkoriban a sajtó 90 százaléka.” E rovatban sokat bajlódtam a számokkal, ha a média-túlsúly került szóba. Az ellenzéki politikusok és újságírók nem érték be annyival, hogy a kormányzati túlsúlyt jelzővel illessék. Számot is biggyesztettek hozzá, így állapodtak meg a 90 százaléknál. De hogy bármiféle szám kijöjjön, föl kellett volna mérni 11277 médiaterméket. Vannak hiteles adatok a médiumok hatásfokáról vagy az állami reklámpénzek sorsáról, ám ezekből nem lehet a kormányzati és ellenzéki orgánumok számarányát megállapítani. S most, íme, a másik oldal értelmezésében az a fránya kormányzati 90 százalék 2002 és 2010 között.

Orbán Viktor a 2002-es választási vereség után, augusztus 30-án beszédet mondott. A Magyar Televízió székháza előtt kifejtette: „Mi nem vitatjuk el azok jogát, akik az új szeleknek hódoló szocialista televíziót nézik szívesebben. Legyen meg az ő közszolgálati televíziójuk. Ám azoknak a millióknak is joguk van a saját szívükből beszélő, az ő lelkükhöz szóló közszolgálati televízióhoz, akik képviseletében ma itt megjelentünk. Éppen ezért olyan médiatörvényre van szükség, amely ezeknek az igényeknek maradéktalanul eleget tesz. A mai törvény nem ilyen. Olyan törvényre van szükség, amely két egyenrangú csatornára osztja a Magyar Televíziót. Már nem elég, hogy csak egy szocialista legyen, szükség van egy polgári és nemzeti értékeken állóra is.”

Másnap reagált Medgyessy Péter: „Akinek saját tévére van szüksége, az vegyen magának.” A miniszterelnök megtagadta a gesztust az ellenzék vezérétől. Orbán Viktor pedig fogta magát, és Simicska Lajossal együtt kiépítette a Fidesz médiabirodalmát. Jókora szeletet hasított ki a korabeli nyilvánosságból, amely mintegy 8000 médiaterméket számlált. Akkori fölmérés híján becslésbe se bocsátkoznék, de hogy az ellenzéki médiumok száma több volt tíz százaléknál, azt az is sejteti, hogy Orbán 2010-ben erős újságírói-szerkesztői háttérrel vette vissza a hatalmat.