Csaknem két évtizedig laktam a Józsefvárosban. A Baross utcai épület ötödik emeletéről ráláttam a szemközti ház homlokzatára. A munkáskultúrát jelképező ábra - két izmos kéz egymásba fonódik - kíváncsivá tett. Kiderült, hogy a bérház bevételeiből fizetik a mögötte álló vas- és fémipari szakszervezeti központ működtetési költségeit.

Különböző tanácskozásokon ültem is a túlméretezett épület kisebb-nagyobb termeiben, és mindig eszembe jutott, hogy 1949 őszén itt ítélték halálra Rajk Lászlót. A tárgyalást el is nevezték a korabeli sajtóban Magdolna utcai pernek. E nevezetes helyen vitáztak tegnap a budapesti választópolgárok ítéletére vágyó ellenzéki főpolgármester-jelöltek. A három K: Kálmán Olga, Karácsony Gergely és Kerpel-Fronius Gábor mintegy kétórányi eszmecseréjéről videófelvétel is készült, amelyet még nem volt alkalmam megnézni. Pedig érdemes volna ellenőrizni egy meglepő állítást.

A jelen lévő tudósítók egyaránt ama számot adták közre, hogy a trió hölgytagja kifejtette: mielőtt várospolitikára adta volna a fejét, harmincötezer interjút készített. Kálmán Olga nem volt mindig sztár műsorvezető, aki alá stáb dolgozott. Feltételezhető, hogy figyelembe vette a pályakezdő riporterként tévéhíradókban és rádióadásokban elhangzott, két-hárompercnyi beszélgetéseket is. Amióta viszont szerkesztők és asszisztensek futószalagon hozták elébe a stúdióvendégeket, hogy tíz-tizenöt percig faggassa őket, hetente négy-öt munkanappal és napi négy közéleti személyiséggel számolva körülbelül húsz interjút készíthetett el.

S mert néha szabadságra ment, sőt gyerekszülés vagy betegség miatt hónapokat ki is hagyott, évi ötven héttel számolva ezer beszélgetés jön ki. Vagyis három és fél évtizednyi pálya körvonalai bontakoznak ki a szemünk előtt. Csakhogy az életkorából nem telik harmincötezer interjúra, ha csak nem kezdte a nyilvános beszélgetéseket a középiskola harmadik osztályában. Az összehasonlítás kedvéért sem hozakodnék elő a magam mellékesen elkészített interjúival. Megkérdeztem inkább egyik legtehetségesebb tanítványomat, aki ugyanabban az évben született, mint a Demokratikus Koalíció támogatásával induló főpolgármester-jelölt, és hozzá hasonlóan a kérdezős műfajában szerzett magának nevet.

Ő mintegy ezer interjúra becsülte a szintén figyelemre méltó életművét. Igaz, hogy futószalag híján, hetilapok és folyóiratok hasábjain dolgozott. Nem csoda, ha föl sem ötlött benne, hogy pályát kéne módosítania.