A legutóbbi két napban oly sokan fogalmazták meg álláspontjukat a neves műsorvezető szakmaváltásáról, hogy a megszólalástól elment a kedvem. Ahogy azonban olvastam az értelmezéseket, hiányérzetem támadt, amelyet ebben a mégiscsak szakmai rovatban talán érdemes kifejteni. Kálmán Olga negyedszázadnyi újságíroskodás után jelentette be a változtatási szándékát. A hivatásos kérdezők ismerik ezt az állapotot.

Feltűnő jele, hogy kérdezősködés közben egyre többet állítanak. Ami arról árulkodik, hogy unják már az interjúalanyok faggatását, saját véleményre vágynak. Kálmán Olgánál azt vettem észre, hogy a „saját” véleménye szakmailag alaposan felkészült beszélgetőpartnerei kijelentéseiből táplálkozott. Mindig egy kicsit többet tudott tegnapi önmagánál, csakhogy ezek az információk, elméletek, összefüggések alkalminak hatottak. Ez az a pillanat a riporterek lelkiállapotában, amikor válaszút elé kerülnek. Vagy vállalják a rendszeresebb felkészülést, és publicisták lesznek, vagy a nyilvánosság más területein, például a politikában keresnek maguknak helyet.

Kálmán Olgát tavaly, az országgyűlési választás után eltávolították a simicskátlanított Hír TV-ből. A politikai döntés katalizátorként gyorsította fel a középkorú, tapasztalt riporter útkeresését. Azóta több mint egy év telt el, és az a benyomásom, hogy a szakmán belül nem talált magának helyet. Tucatnyi interjúja a háta mögül hiányzó intézmény miatt csupán néhány tízezer érdeklődőt vonzott, ez mintegy tizedrésze volt a korábbi nézettségének-hallgatottságának. Önismeretére jellemző, hogy nyilvános publicisztikai okfejtésekbe ritkán bonyolódott, ezért nem ért meglepetésként, hogy kibontakozási lehetőségként a másik utat, a politikát választotta. Vajon alkalmas lehet-é Budapest főpolgármesterének?

Amíg apparátus volt a háta mögött, fővárosi stúdiókban ült. Ki se mozdult belőlük, oda hozták neki az interjúalanyokat. túlnyomórészt Budapesten élő személyiségeket. Ha olykor vidékieket szólított meg, akkor is inkább csak telefonon érintkezett velük. Ezt furcsállottam ugyan egy Pest megyei településről elszármazott és a szombathelyi főiskola érintésével a fővárosban megtelepedett újságírónál, de a körülmények ismeretében nem találom szokatlannak. Tapasztalatai tehát alkalmatlanná teszik arra, hogy országos pozíciót töltsön be a politikában, ilyet azonban senki nem ajánlott neki. Arra viszont alkalmas, hogy a budapestiek ügyeit képviselje.