Már a könyökömön jön ki, hogy szinte havonta kell pontosítani a politikusok médiával kapcsolatos megnyilvánulásait. Ők azonban nem zavartatják magukat, és mindig olyan számot mondanak, amit jónak látnak. Horváth Csaba szocialista politikus például egy tévéműsorban kétszer is megemlítette, hogy a kormánypártok 75 százaléknyi túlsúlyra tettek szert a nyilvánosságban. (Mellesleg nem ez volt a beszélgetés témája.)

A máskülönben felkészült várospolitikus ügyelt arra, hogy ne részletezze a kijelentését. Neki elég volt a szám, hogy a kormányzati túlsúlyt érzékeltesse. Igazán kár, hogy ilyen felmérés nincs, néhány sorral lejjebb majd kifejtem, hogy miért nem lehet. Ha jóindulatú akarok lenni Horváth Csabához, akkor félreértett valamit abból, amiről hallott harangozni. Volt ugyanis egy felmérés a médiumok reklámbevételeiről, amely 77,8 százaléknyi kormánypárti túlsúlyt mutatott ki. A KESMA rövidítésű Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány a maga 476 termékével viszi el a reklámtorta 40 százalékát, ehhez adódik még a kormányközeli alapítványhoz egyelőre nem csatlakozott tv2 és Rádió1 24,1 százaléka. A kerekített 78 pedig úgy jön ki, hogy a közszolgálati rádió és televízió könyveli el a hirdetési bevételek 13,7 százalékot.

Most térnék vissza a túlsúlyhoz, amelynek kormánypárti jellegét nem vonom kétségbe, csak éppen azt állítom, hogy számmal nem lehet kifejezni. Ha ez a téma szóba került a nyilvánosság valamelyik fórumán, e rovatban arra szoktam hivatkozni, hogy azért nem lehet a mértékét százalékkal kifejezni, mert képtelenség nyolcezer sajtótermék politikai beállítottságát megállapítani. Van azonban egy fejlemény, amelynek révén felülbírálható az évekkel ezelőtti szám. A Népszava szerkesztősége egy bizonyos ügyben a médiahatósághoz fordult, és bár semmitmondó választ kapott, a mellébeszélésből kiderül, hogy a regisztrálásra hivatott intézmény hány médiaterméket tart számon.

A sajtótermék helyett azért használom a médiatermék kifejezést, mert a hatósági levél nemcsak újságokról számol be, hanem a nyilvánosság teljes eszközrendszeréről is. Nos, a nyilvántartásban 6699 papír alapú újság, 3662 online portál és 816 egyéb „médiaszolgáltatás” szerepel. (A legutóbbiról feltételezhető, hogy a rádiók és televíziók rejlenek mögötte.) Ha tehát legközelebb egy politikus nem létező számmal próbálja érzékeltetni a hazai médiában meglévő kormányzati túlsúlyt, akkor 11177 lehetőség lesz a pontosításra.