Orbánt miért brigantizta le Gyurcsány? című bejegyzésemhez sokan szóltak hozzá. Néhányan azzal védték a volt miniszterelnököt, hogy egy kampányszövegben önállóan is juthatott ama következtetésre, miszerint a jelenlegi miniszterelnök „becstelen briganti”.

Okfejtésüket úgy foglalnám össze, hogy a briganti bárkinek eszébe juthat, és ha a minősített személyiség tevékenysége okot ad rá, akkor a minősítő simán használhatja a becsületes helyett a becstelen jelzőt. Miért kellett volna kölcsön vennie Tarantino filmjének, a Becstelen brigantiknak a címét? Az érvelésnek akár még igazat is adhatnék, csakhogy van némi különbség köztem és a kommentelők között. Ők csupán a brigantis bejegyzést olvasták, én viszont írtam egy másikat is. Egy Párizsban élő magyar történész-szociológus megemlítette az őszödi beszéd talán leggyakrabban idézett mondatát, amely 2006. május 26-án hangzott el a szocialista képviselőcsoport zárt ülésén: „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mintha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel meg este.”

Ehhez fűztem hozzá, hogy a mondatnak van történelmi előzménye. 1956-ban Örkény István írótól jegyzetet kért a Szabad Kossuth Rádió, és az ügyeletes bemondó által október 30-án felolvasott szövegben elhangzott eme mondat: „A rádió hosszú éveken át a hazugság szerszáma volt. Parancsokat hajtott végre. Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon.” A kommentelők feltételezésével ellentétben nem vádoltam plágiummal Gyurcsány Ferencet. Csupán arra hívtam fel a figyelmet, hogy nevére vett egy értelmiségi körökben ismert Örkény-mondást, ami egyébként a szállóigék világában megszokott jelenség. Hallunk egy mondatot, és a (digitális) kávéház törzsasztalánál addig formálgatjuk, amíg a szállóigévé faragott változatát egy közismert személyiség a nevére nem veszi.

Annyit mégis megjegyeznék, hogy ha a volt miniszterelnök két esetben is kísértetiesen hasonló mondatra ragadtatta magát, akkor talán mégsem érdemes a véletlenre hivatkozni. S ha már szóba hoztam a jelenlegi miniszterelnököt is, ő mintha ügyesebben válogatna az ütős mondatok tárházában. Úgy veszem észre, hogy kerüli a szállóigéket, amelyeket Alexander Bernát filozófus névhez kötöttségük miatt az értelmiség közmondásainak nevezett. Orbán Viktor szívesebben nyúl a közmondásokhoz, a nép szállóigéihez. Azoknak ugyanis nincs közismert szerzőjük.