Van nekünk egy ismeretlen ismerősünk. Regényeket ír Kondor Vilmos álnéven, és megteremtette a magyar krimit. A Budapest romokban című könyvében Gordon Zsigmond bűnügyi riporter a háború utáni Pesten nyomozgat. Az Oktogon környéki kávéházakban mozog otthonosan, de ha a külvárosban látogat meg bandavezéreket, magával viszi Zeker zászlóst is. A magyarul kitűnően beszélő amerikai tiszt Packard-kocsival jár, Lucky Strike-ot szív, oldalán revolver lóg, és a Szövetséges Ellenőrző Bizottságnál dolgozik.

Az író szerint a majd’ kétméteres, 110 kilós izompacsirta a vermonti egyetem hokicsapatában sajátította el a bodicseket, amelynek hasznát veszi a pesti csehókban is. Haslövéssel búcsúzik tőlünk, és Kondor Vilmos nyitva hagyja, vajon túléli-e, mert szükség lehet rá a regénysorozat következő kötetében is. Túlélte, 1999-ben találkoztam vele Szegeden, egy tudományos konferencián. George Gerbnerrel, a világhírű médiatudóssal átbeszélgettünk egy éjszakát az 1945/46-ban történtekről. Akkor még nem tudtam, hogy a XXI. században Zeker zászlósként bukkan föl egy krimiben.     

Nem volt több 190 centinél és 90 kilónál, ráadásul nem jogot tanult, hanem újságírást. Érettségi után, az első zsidótörvény évében menekítették ki a szülei Amerikába, ahol a hadsereg titkosszolgálatában hasznosította magyar, német és spanyol nyelvtudását. Fiala Ferenc nyilas újságíró szerint egyike volt ama „öt-hat magyarul is jól beszélő pesti fiatalembernek”, akik a megszállt Németország amerikai zónájában összeszedték a háborús bűnösöket. Gerbner hadnagy 1945-ben elmesélte egy pesti újságírónak, hogy ő tartóztatott le három volt miniszterelnököt: Imrédy Bélát, Szálasi Ferencet és Sztójay Dömét, de ő fogta el Hain Pétert, a „magyar Gestapo” és Kiss Ferencet, a Színészkamara vezetőjét is.

Október 4-től karácsonyig a mátyásfödi repülőtéren hetente egyszer leszállt a személyszállításra átalakított Douglas-bombázó. Alkalmanként 18 „országrontó brigantit” hozott a salzburgi gyűjtőtáborból. A korabeli filmhíradóban látható, hogy egy nyurga, egyenruhás fiatalember állt a kijáratnál, és csíptetős kartonra helyezett A/4-es papírlapról olvasta a fémlépcsőről lekászálódó foglyok nevét. 1946-ban is maradt Budapesten, az újságok társasági rovatában többször írtak a snájdig főhadnagyról, aki az Operettszínház primadonnájának csapta a szelet. Amikor visszahívták Amerikába, vitte magával a színésznőt is. A többi már a médiatudomány szerves része.