A politikusok hajlamosak ugyanarról a témáról más számokkal előrukkolni. Érdeklődési körömben, a nyilvánosság ügyében most először történt meg, hogy ugyanazt a számot hangoztatják. Tegnap este, az ATV egyik műsorában Szél Bernadett volt LMP-politikus 78 százaléknyira becsülte a kormánypártok túlsúlyát a médiában. Becsületére válik, hogy nem cifrázta tovább. Mi pedig tűnődhetünk, vajon hiteles-e a bűvös szám, amelyet egyébként egy médiakutató dobott be a köztudatba.

Urbán Ágnes a reklámpiacból vezette le. Szerinte a KESMA (a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) 476 terméke viszi el a reklámtorta 40 százalékát. Hozzá adható még az alapítványhoz egyelőre nem csatlakozott, de szintén kormánybarát tv2 és Rádió1 24,1 százaléka. A 77,8 százalék úgy jön ki, hogy a közszolgálati rádió és televízió könyvelheti el a hirdetési bevételek 13,7 százalékot. Szél Bernadett visszafogottságát azzal magyarázom, hogy éppen nincs pártja. Akiknek ugyanis van, a hiteles számot a pártérdek szerint értelmezik.

A kormánypárti politikusok számára nyilvánvaló az ellenzéki médiumok fölénye. A következtetésük hamis, annyi azonban igaz belőle, hogy a darabszámra elenyésző arányú kormánykritikus orgánumok nem érhetik el ugyan a 78 százalékot, mindazonáltal számarányuknál jelentősebb mértékben befolyásolják a közvéleményt. Az ellenzéki politikusok szerint a kormánybarát médiumok tarolják a nyilvánosságot, Akadnak olyanok is, akik nem érik be a 78-cal, hanem eljutnak a 80, sőt 90 százalékig is. Eme értelmezés a reklámpiaci túlsúlyt és a hatékonysági egyensúlyt a darabszámmal helyettesíti.

Magyarországon körülbelül nyolcezer médiatermék létezik. Nincs az a kutató, aki képes volna megállapítani a kormányzati és az ellenzéki arányokat. Ha csak a közéleti jellegű orgánumokat vennénk figyelembe, akkor is több száz médiaterméket kellene górcső alá venni. Bár ez technikailag lehetséges, szakmailag mégis kétséges vállalkozás, előbb ugyanis meg kéne állapítani, mit jelent a közéleti jelleg. Milyen mértékben tekinthető például politikailag osztályozhatónak egy újság, amely családinak nevezi magát, noha a második oldalát átengedi kormánypárti sugalmazású szövegeknek, és elfogadja a kormányzati hirdetéseket?

Könnyebb a hatásfokot mérni, az elkönyvelt hirdetési bevételeket pedig elég összeszámolni. E két lehetséges közelítésmódból azonban a darabszámos arányra nem szabadna következtetni.