A sajtóbeli patkányozás furcsa állomásához érkeztünk. Néhány hónapja ugyanis volt már egy botrányocska, amely 48 óra alatt elhalt. A történet úgy kezdődött, hogy átadták rendeltetésének a Budapest Honvéd utánpótlását nevelő Magyar Futball Akadémia létesítményeit. Az ünnepségre meghívták Détári Lajost, a klub hajdani játékosát, a 61-szeres válogatott azonban elfelejtette visszajelezni, hogy elfogadja a meghívást. S bár a kapunál felismerték a biztonsági őrök, nem engedték tovább, mert a neve nem szerepelt a vendéglistán.

Miközben bent a miniszterelnök épp dicsérte a volt világválogatottat, kint ácsorgott a magyar labdarúgás talán utolsó klasszisa. Bár a szigorú biztonsági előírások miatt a kapuőrök külön engedélyt kértek, hogy beléptethessék a híres focistát, ő megunta a várakoztatást, és hazament. Ebből legföljebb egy-két ejnye-bejnye születhetett volna a sportsajtóban, csakhogy Détári játékostársa, az 56-szoros válogatott és szintén Honvédből indult Kovács Kálmán berágott. Felrótta a Budapest Honvéd irodalmi nevű tulajdonosának a purparlét.

Ezt írta a közösségi üzenőfalára: „Hemingway úr azt mondta: amikor kilátogatott a Bozsik-stadionba, akkor életében először látott szabadon szaladgáló patkányt. Gondolom, ez két dolgot jelenthet. Vagy a Fradi elleni mérkőzésre jött ki, és a védők nem fogták szorosan a támadókat, vagy nála otthon a patkány csak pórázon sétáltatható.” A dátumot azért nem tüntethetem föl, mert a tiltakozás nyomán Kovács Kálmán törölte a bejegyzést. Az értelmező cikkek viszont 2018. november 27-én és 28-án jelentek meg, ezért az idézett sorok vagy 26-án, vagy 27-én láttak napvilágot a Facebookon.

A ferencvárosi focicsapatot működtető menedzsment tiltakozott persze. Azt követelte, hogy a Magyar Labdarúgók Szövetsége szüntesse meg a volt Honvéd-játékos státuszát az utánpótlásképzésben. Kovács Kálmán azonban megelőzte a szövetség intézkedését. Az öltözőkben megszokott zrikálásról beszélt, mondván, hogy patkányozása „csak egy fricska akart lenni”, majd azonnali hatállyal lemondott a tisztségeiről. A rövidre zárt epizódot, amely nem lépett túl a sportsajtó keretein, már el is felejtettük.

Igaz, hogy a miniszterelnököt övező biztonsági intézkedés révén épp csak érintkezett a politikával. Ráadásul akkoriban választási kampány se volt, és a kommunikációs stábok nem nagyíthatták, nem tupírozhatták föl egy hajdani játékostársával együtt érző focista zrikálós, fricskázó sorait.