Médianapló

Médianapló - Mire való a Sajtóalap?

2019. április 21. 10:47 - Zöldi László

Nemrégiben a családi alapon működő médiumokról tűnődtem. Arról, hogy a szinte kilátástalan helyzetben lévő ellenzék milliárdos rokonszenvezők révén próbálja gyarapítani hadállásait a nyilvánosságban. Nem a legjobb megoldás persze, mert óhatatlanul helyzetbe hozza a befektetők politikával kacérkodó hozzátartozóit.

Az egyik kommentelő arra jutott, hogy „sem az üzleti, sem a politika médiát” nem szeretem. Azt kérdezte, hogy mit tartok „elfogadhatónak a médiapiacon”. Kétségkívül nem rajongok értük, mert fél évszázad alatt kipróbáltam mindkettőt, és megtapasztaltam az ellentmondásaikat. Másfajta értelemben, de egyaránt eltorzítják a médiapiacot, tudomásul veszem azonban a jelenlétüket. Azt viszont csakugyan szeretném, hogy aki újságírásra adja a fejét, szabadon dönthessen, vajon a kattintást számláló vagy a frontharcos változatot részesíti-e előnyben.

Sokakkal ellentétben ugyanis a bulvár és a propaganda változatot újságírásnak tekintem, a sajtótörténet művelőjeként mást nem is tehetnék. De van egy harmadik lehetőség is: a Sajtóalap. A nálunk polgáriasultabb országokban különféle módozatai intézményesültek, ám közös vonásuk, hogy a parlamenti pártok elismerik az értéket teremtő médiumok jelentőségét. Önmérsékletről tanúskodva igyekszenek életben tartani őket, és nem ideológiai, hanem értékalapon támogatják a szeriőz (igényes) sajtót.

S hogy még csak véletlenül se jusson eszükbe a befolyásolás, az állami költségvetés meghatározott százalékát, például a reklámadó egy részét szavazzák meg. A Sajtóalap közvetlen befolyásolásáról úgy mondanak le, hogy a civil életben tekintélyt szerző közéleti személyiségeket szavaznak a kuratóriumba. Ezzel teszik lehetővé, hogy az igényes médiumok akkor is élhessenek ellenőrző funkciójukkal, ha azt a politikai elit csoportosulásai - nemcsak a kormányon lévő, hanem az ellenzéki pártok is - rossz néven veszik. Ehhez persze magától értetődőnek kell tartaniuk a választási vetésforgót. Azt, hogy hol hatalmon vannak, hol ellenzékben.

A Sajtóalap egyszer került be a magyar pártok választási programjába, csakhogy 2002-ben elvérzett az MSZP és az SZDSZ koalíciós tárgyalásán. Firtattam az okot szocialista és szabaddemokrata médiapolitikusoknál, de azóta se tudom, hogy a kormányon lévő és az ellenzéki pártok miért ragaszkodnak foggal-körömmel a nyilvánosság politikai és/vagy üzleti befolyásolásához. Pedig jó volna végre tudni, vajon az ideológiai befolyástól mentesített Sajtóalap miért nem honosodott meg a hazai médiarendszerben.     

 

komment
süti beállítások módosítása