A hajdani Népstadion tőszomszédságában van egy vásárcsarnok. Jártam már ott atlétikai versenyen és kézilabda mérkőzésen is, legtöbbször azonban nyomdaipari kiállításon. A hazai és külföldi, leginkább német nyelvterületről érkezett cégek épp most mutatják be a kínálatukat. A nyomtatott kommunikáció szaklapja, a Print&Publishing pedig bérelt egy standot, ahol közös asztalhoz ültek a magyar könyvészet elszánt hívei. A szerzők, szerkesztők, tervezők, nyomdászok, kereskedők és olvasók képviselői.

Tegnap megbeszélték azt, amivel a hónap utolsó napján állnak a szélesebb nyilvánosság elé. Mit kéne csinálni, hogy érdekképviseleti szerveik közös nevezőre jussanak? Bár a digitalizáció érzékenyen érinti a hadállásaikat, sokáig külön-külön keresték a kitörés lehetőségeit. Most is azt vettem észre, hogy más és más nézőpontból látják a papír alapú kommunikáció esélyeit, mégsem becsülném alá az összejövetelt. Végre kibeszélték magukat, tisztázták a kölcsönös félreértéseket; egyikük sem állt föl rossz szájízzel az asztaltól. Szívesen tudósítanék majd a hó végi nagy bejelentésről, addig is tűnődöm az egyik megnyilvánuláson.

Egy nyomda vezérigazgatója azt pedzegette, hogy a felsőoktatásban a kivágott fák ürügyén keltenek hangulatot a papír alapú kommunikáció iránt. Csaknem harminc évig tanítottam. Megfordultam budapesti, szegedi, nyíregyházi, egri, székesfehérvári és szombathelyi intézményekben, az imént jelzett hangulattal azonban nem szembesültem. Azzal persze találkoztam, hogy az újságírással kacérkodó főiskolások és egyetemisták spóroltak a papírra nyomtatott információkkal és gondolatokkal. De nem azért, mert zöld fanatikusok, hanem digitális bennszülöttek. A kérdés számomra inkább ez: mit kezdjenek a könyvvel, amelyben reflexszerűen keresnének rá egy frissiben olvasott névre vagy fogalomra - ahogy ezt a számítógép előtt ülve megszokták?

Egyelőre nincs hiteles válaszom, ám a digitális korszakban nem az ellenséget vélem fölfedezni a papír alapú kommunikációban, inkább a kapcsolatteremtés lehetőségét. Ezt médiatanárként úgy éltem meg, hogy ha a tanszékvezető A hagyományos sajtó gyakorlata címmel írta ki a szemináriumot, akkor tanítottam az online újságírást is. Ha pedig a digitális sajtó szerepelt a szeminárium címében, tanítottam a papír alapú zsurnalisztikát is. Végzés után akár ide, akár oda kerülnek a tanítványok, ne érezzék magukat idegenül a szerkesztőségben.