Egy rokonszenves kommentelő ma reggel 9.35-kor megszólított. Azt írta, hogy nyilván nem először tévesztettek össze az azonos nevű pályatárssal, aki a szülővárosának nevével különbözteti meg magát tőlem. Nem érti, miért kaptam föl a fejvizet.

A pályatárs akkor született, amikor átvettem a diplomát. A szakmánkban pedig van egy íratlan szabály, miszerint a fiatalabb névtárs egy betűvel vagy más módon különbözteti meg magát, nehogy összetévesszék őket. A pálya- és névtárs jobboldali értékrendű, és halad előre a kormánypárti sajtóban, én baloldali, és túl vagyok a zeniten. Kölcsönösen hagyjuk békén egymást, remélem, ezután is így lesz. Ettől azonban még akadnak, akik olykor összetévesztenek bennünket.

Tegnap például egy kommentelő a tévedésre épített egy politikai minősítést, amely a BTK szerint megfelel a rágalomnak, és érte sérelmi díj igényelhető. Egyelőre csak a figyelmeztetésig jutottam el, ő azonban nem kért elnézést, Majd néhány óra múlva, mintha mi sem történt volna, visszatért a vitafórumra. Ekkor tanácsoltam el. Más álnéven jelentkezett be, és számon kérte rajtam a törlést. Ismét hibázott, az álnévhez fűzött e-mail címéről ugyanis kiderült, hogy valódi vezeték- és keresztnevet tartalmaz.

Az illető be is mutatkozott az egyik közösségi oldalon. Ugyanahhoz a nemzedékhez tartozunk, hajdan honvédségi alkalmazott volt, és van hat közös ismerősünk is. Elképzelem a helyzetet, amidőn drónt működtetett, és tévedésből nem azt a falut bombázta, melyet parancsoltak neki, hanem egy másikat, mert elértette a nevet. Másnap mégis a szolgálati számítógép elé ült, és mintha mi sem történt volna, kezébe vette a botkormányt. Ő számomra a troll, egy digitális szakember megfogalmazása szerint „a fórumok hőzöngője”.

A kommentelők között megkülönböztetem az arctalanokat és az arcátlanokat. Az arctalanoknak bizonyára okuk van arra, hogy ne mutatkozzanak be a nyilvánosság fórumain. Az arcátlanok viszont olyan kocsmázók, akik áttévedtek a digitális kávéházba, találtak egy üres széket a törzsasztalnál, és beleböfögnek a polgárok beszélgetésébe. A rokonszenves hozzászólót nem sorolom a trollok közé, és kérdésére az a válasz, hogy néhány hónapja kétségkívül volt egy hasonló esetem. Azt illetőt szintén figyelmeztettem, hogy összetévesztett a pályatárssal, ő pedig nyilvánosan kért elnézést, ami persze könnyebben megy álnéven. Majd kedvesen hozzáfűzte: „Igazad van, de azért a qrva anyád.”