A minap érdekes interjúról írtam bejegyzést. Horváth Gábor, a Népszava főszerkesztője nyilatkozott a Kreatív című szakmai lapnak. Azóta többen is hozzászóltak az álláspontomhoz, telefonáltak, még egy szakmai tanácskozáson is firtatták, vajon a baloldali napilap milyen szerepet játszik a hazai sajtóban. A főszerkesztő erről ezt válaszolta a Kreatív munkatársának: „Amíg a Népszava nagyon közel állt az MSZP-hez, 9-10 ezren olvasták, most 21-22 ezer az átlagos példányszám.” (2019.03.04.) Vagyis az MSZP-től való függetlenedés árán sikerült megkétszerezni a példányszámot.

Volt idő, midőn a szakszervezeti újságként működő Népszava 300 ezer példányban jelent meg. A rendszerváltás táján már „csak” 200 ezerben. 2005-ben 29 ezer példányát jegyeztem föl, 2010-ben 19 ezret, 2016-ban 10 ezret. Horváth Gábor 2017 februárjában lett felelős szerkesztő (második ember), akkoriban 11 ezer példányban látott napvilágot a patinás újság.. Amikor pedig főszerkesztő lett (2017. május 17-én) 14 ezerben. Most 21125 a napi átlag. Nem vonom kétségbe a számokban is megmutatkozó fejlődést, a kétszeresség azonban nem jön ki. Ráadásul a tulajdonos Puch László is megfogalmazta az igényét: „Egy feltétel van: racionális működés, 30-35 ezer példány.” (ATV, 2016. 12.20.)

A főszerkesztő az említett interjúban beszélt az olvasókról: „Mivel nem engedhetjük meg magunknak az elidegenítésüket, az ellenzéki pártok rivalizálásába mi nem nagyon megyünk bele.” De ha abból indul ki, hogy a Népszavát az ellenzéki pártok vonzáskörében lévőknek csinálja, akkor félő, hogy soha nem jut el az áhított 30-35 ezer példányig. Van viszont egy lehetőség a tulajdonosi igény kielégítésére. Tény, hogy a politikailag tömbösített sajtót nem olvassák a másik oldalon. Ezzel magyarázom az országos terjesztésű lapok katasztrofális példányszám-csökkenését, és sokáig ezzel magyaráztam a politikai erőközpontoktól távolságot tartó megyei lapok jóval csekélyebb (a papír alapú sajtó visszaszorulásából adódó) példányszám-csökkenését.

Néhány hete a megyei sajtó egy kormányzati alapítványnál kötött ki, és megindult a politikai tömbösödés útján. A másik oldal nem fogja olvasni, óhatatlanul felgyorsul a példányszám-csökkenés folyamata. Márpedig ez növelné egy olyan országos napilap esélyeit, amely a kitörés lehetőségét abban látja, hogy függetlenedik az ellenzéki pártoktól is. Vajon ez tetszene-é Puch Lászlónak, a Népszava tulajdonosának, az MSZP hajdani pénztárnokának?