Médianapló

Médianapló - Közvélemény-hangadók kerestetnek

2019. március 09. 09:35 - Zöldi László

Három évtizede majd' mindig akadt olyan szerkesztőség, amely igényt tartott az elmúlt hét legjellemzőbb, legütősebb mondataira. Ilyenkor figyeltem arra, hogy az országos médiumok mellett a helyiek is jelen legyenek az összeállításban. Vadásztam a nem budapesti publicistákra. Mindig munkálkodott tíz-tizenkét újságíró a vidéki Magyarországon, aki a saját megyéjében közvélemény-hangadónak számított. Érdemes volt olvasni a jegyzetekből, szösszenetekből kirajzolódó véleményüket a kormányzat és az ellenzék gyürkőzéséről. Arról, amit politikának nevezünk.

A helyzet 2016-ban kezdett változni. Az összeállításokban még nem ritkultak meg a helyi közvéleményt formálók megnyilvánulásai, de már érezték és olykor érzékeltették is a fejük fölött gyülekező viharfelhőket. Közérzetüket egy jóslattal idézem: „1979-ben születtem, nekem kimaradt a stencil, a szamizdat, a sorok között olvasás. Úgy tűnik, lesz lehetőségem beletanulni.” A szerzőt azért nem nevezem meg, mert nem veszélyeztetném az egzisztenciáját. Amúgy pedig a megszégyenüléstől is kímélném. Nem, korántsem ír a „migráncsokról”, nem gyűlölködik, nem fújja az állami propaganda nótáit, csak éppen a nyilvános vécék állapotáról tűnődött.

Nem azzal van bajom, ha egy várospolitikával foglalkozó újságíró áttekinti a nyilvános vécék állapotát. Azzal sem, ha más ugyan a szakterülete, de jártában-keltében rájön a hasmars, és a megpróbáltatásait kiírja magából. A jelenséggel van gondom. A lassanként, fokozatosan, több szakaszban állami kézbe átjátszott megyei sajtóban megszűnt a közélet fonákságait elemző jegyzet. A helyét átvette a korábban is létező, de akkor még csak járulékos elemnek tekintett köznapi jegyzet. Az idézett publicistáktól olvastam mostanában az eltünedező fecskékről, az Afrikából visszatérő gólyákról, a fák kérgét megkárosító rovarokról, a hóvirágról, a biztonsági övről, a fullasztó szénmonoxidról, a placebo „gyógy”szerekről, a focimérkőzés eredményét befolyásoló videó-bíróról, a csapból folyó víz összetételéről.

Ezek is jól megírt szösszenetek persze, a szerzők nem felejtettek el írni, csak éppen furcsán hat, hogy megérve a politikai viszonyok értelmezésére, a közéleti publicisztikára, nyilván nem jókedvükben szorítkoznak az idénytémákra, a köznapi megnyilvánulásokra. Például a tehetségesnek ígérkező és az idén negyvenéves publicista azóta megtanult olvasni a sorok között. Munkaidejében pedig a nyilvános vécék állapotát firtatja.     

5 komment
süti beállítások módosítása