Tegnap figyelemre méltó interjú jelent meg a Kreatív nevű szaklap online kiadásában. A Népszava főszerkesztője beszélt a napilap tengődő múltjáról, szolid haszonnal kecsegtető jelenéről és reményteljes jövőjéről. Horváth Gábor jó újságíró. Jobban ír, mint az elődje, Németh Péter, s mert két éve a Népszabadságtól érkezett tizenhat kollégájával együtt, nem lehetett része az idén száznegyvenhat esztendős napilap mélyrepülésében.

Hol meggyőző, hol vitára késztető érvelését érdemes komolyan venni, esetleg tovább is gondolni. Bár az talán túlzás, hogy „Rajtunk kívül tényleg nincs normális napilap Magyarországon.” Úgy fogalmaznék inkább, hogy a törzsgárdával és az új, valóságfeltárásban gyakorlott munkatársakkal sikerült olvasható újságot csinálnia. A főszerkesztő okfejtéséből egyetlen mozzanatot emelnék ki, mert engem is foglalkoztat. Ezt fejtegette: „A kormánytól független nagy médiához számolom magunkat, a HVG-t, Indexet, a 24.hu-t és talán a 444.hu-t.” Biceg a mondat. A média helyett médiumot írtam volna, és ha az interjút készítő újságíró a 24 meg a 444 után kitette a hu-t, akkor az Indexhez is oda kellett volna biggyesztenie, sőt hiányzik az Index elől egy „a” is.

A „nagy” jelzővel semmi baj, a szövegösszefüggésből ugyanis kiderül, hogy Horváth Gábor az ellenzéki sajtót szorító gondra utalt. Arra, hogy az említett szerkesztőségek járnak utána a híreknek, és az általuk feldolgozott információkat értelmezi a kormánytól független „kis” médiumok laza hálózata. Azok a redakciók tehát, amelyeknek nincs pénzük hírgyártásra, ezért megelégednek a vélemények közreadásával. Bár egész életemben vélemény-cikkeket szerkesztettem, a tapasztalatok azt sugallják, hogy saját hírgyártás nélkül nem lehet sokáig ütős újságot csinálni. Ha ezért az az ár, hogy a kormánytól bizonyára független Népszava kormányzati hirdetéseket közöl, ezt az árat érdemes megfizetni. Különösen akkor, ha igaz a főszerkesztő állítása, miszerint megvétózhatja a valóságtól túlságosan elrugaszkodott (bántóan hazug) hirdetések megjelentetését.

Végig is lapoztam az életre keltett újság tegnapi számát. Az a fránya Soros-Juncker plakát kétszer is látható benne. Tény azonban, hogy a kormányzati gyűlöletkampányról írott cikk fénykép-illusztrációjaként látott napvilágot, korántsem újságoldalnyi terjedelemben. A sors iróniája, hogy még pénzt sem kapott érte a Népszava kiadóhivatala.