Szembe jönnek azok a fránya szállóigék. Incselkednek velünk, felhívják magukra a figyelmet, továbbgondolásra késztetnek bennünket. A Facebookon gyakorta jelentkezik szösszenetekkel Gábor György vallástörténész. A tegnapi rövidebb volt a szokásosnál, és kiragyogott belőle egy mondat: „Demokráciákban a legfőbb vezetőket is kérdőre vonhatják, diktatúrákban leginkább a demokratákat.”

A demokrácia ugyebár népuralmat jelent, a diktatúra parancsuralmat. A demokrácia ógörög szó, a diktatúra latin, és a római birodalomból ered, amidőn kívülről szorongatták a köztársaságot, és a rendkívüli állapot gyors döntéseket igényelt. Az átmeneti parancsuralomból aztán tartós önkényuralom lett. Tűnődtem a két fogalom összefüggésein, és arra jutottam, hogy harminc évvel ezelőtt a puha diktatúrából átléptünk a kemény demokráciába, és most épp azon fáradozunk, hogy a kemény demokráciából visszatérjünk a puha diktatúrába. Azt azonban még döntöttem el, vajon országunk első embere olyan demokrata-e, aki kacérkodik a diktatúrával, vagy olyan diktátor, aki ad a demokrácia látszatára.

S ha már látszat, az a benyomásom, hogy a diktatúra az egyetértés, a demokrácia az egyet nem értés látszata. Magunkra is vonatkoztathatjuk persze korunk két jellegzetes fogalmát, amennyiben másokat korlátozni diktatúra, magunkat korlátozni demokrácia. Literátus újságíróként azt is megállapíthatom, hogy a demokráciában mindent ki lehet nyomozni, a diktatúrában mindent ki lehet találni. A diktatúra tehát kedvez a szépirodalomnak. S hogy közelebb kerüljünk Gábor György izgalmas megfogalmazásához, nyilvánvaló, hogy demokráciában névjegyzékbe veszik az állampolgárokat, diktatúrában őrizetbe.

Az iménti mondatokat én találtam ki - bővített formában. Majd föltettem őket a fészbukos üzenőfalra, és arra kértem a digitális ismerősöket, vegyenek el belőlük, adjanak hozzájuk - farigcsáljanak rajtuk. A legszellemesebb változtatásokat át is vezettem, vagyis ami az előző bekezdésben napvilágot látott, annak társszerzői is vannak. Ha a vallástörténész nem haragszik, két ponton én is beszállnék az ütős mondatába. A demokráciát és a diktatúrát az általánosítás kedvéért egyes számba tenném, és mert a diktatúrában egzecíroztatják a demokratákat, vigaszdíjként az igei állítmányból is juttatnék nekik. A szállóige így hangzana: Demokráciában akár a legfőbb vezetőket is számon lehet kérni, diktatúrában a demokratákat vonják kérdőre.