Az MSZP megint túl van egy semmitmondó, formális kongresszuson. Az elmúlt hét végén tartották meg, a küldöttek ünnepélyes körülmények közepette szavazták meg ama politikusokat, akiket az Európai Parlamentbe szánnak. Nem voltam ott, csak a Magyar Távirati Iroda és néhány beengedett újságíró tudósításából tájékozódtam. Arról azonban egyik sem írt, hogy ha már meg kellett szavazni a képviselőjelölteket, a rendkívüli kongresszuson érdemes lett volna azt is megvitatni, vajon tavaly áprilisban, az országgyűlési választáson miért szenvedett súlyos, történelmi vereséget az MSZP.

Azóta több mint kilenc hónap telt el, és a magyar szocialisták még mindig adósak az okfejtéssel. Ha például a Népszava mai számában azt a címet adta a tudósításnak, hogy „Új korszakot ígér a baloldal”, az ígéret betartása csak úgy lehetséges, hogy a nyilvánosság számára is kiderül, vajon tavaly mit rontott el az MSZP. Uniós kampányának azt a címet adta, hogy „Haza, Szeretet, Európa”. E három fogalmat olvashattuk a szónokló pártelnök, Tóth Bertalan mögött is, a molinón.

Nincs ezzel különösebb baj, elvégre a pártprogramokat kevesen olvassák el. Leginkább olyan emberek. akik fogalmi gondolkodásúak. De abban a pillanatban, ahogy a szocialista politikusok a nyilvánosság elé állnak, cselekvésre ösztönző mondattá kellett volna formálni a fogalmakat. 2010 óta tapasztalhatjuk, hogy a választópolgárok számarányban jelentősebbik részét hidegen hagyják a fogalmak, bármilyen magasztosak is. Az igei állítmányt tartalmazó jelmondat viszont mozgósító erejű. Ráadásul ezúttal a fogalmak közül a középső, a Szeretet kínálja magát igésíthetőnek, könnyedén köthette volna össze a másik kettőt.

Nem abból indulnék ki, hogy akik címet adtak a programnak, alkalmatlanok a választási kommunikációra. Logikailag mégis két kínos következtetés adódik. Az egyik az, hogy az MSZP vezetői nem is akartak eljutni a társadalom nagyobbik részéhez. Tudják, vagy legalábbis sejtik, hogy május végén nem lesz esélyük a jól mozgósító kormánypártokkal szemben. Akkor küldhetnek három képviselőt az uniós parlamentbe, ha minél kevesebben mennek el szavazni. A másik következtetés, hogy megint ellustulták az előkészítő munkát. A fogalmakat kétségkívül valóságra érzékenyen választották ki, ám elmulasztották a mozgósítást. Amivel programban rukkoltak elő, azt a rendkívüli kongresszuson vonzó és hatékony mondatban kellett volna cselekvő erővé felkínálni.