Bár felháborító, hogy az MTA kutatói közül néhány százan hamarosan elveszítik a munkáját, távol tartottam magam a megnyilvánulásoktól. Pályakezdő kutatóként több mint egy évet töltöttem az akadémia kézirattárában, és a jegyzőkönyvek olvasása közben meggyőződhettem arról, hogy nincs új a Nap alatt. A Magyar Tudományos Akadémia története mindig is a haladás és a maradás küzdelme volt. Már csak az a kérdés, vajon a mostani vitában melyik oldalon áll a kormányzat.

Aki elmélyedt Palkovics László interjúkból összerótt életművében, aligha lepődik meg azon, hogy az innovációs és technológiai miniszter sosem leplezte: Magyarországon fölöslegesnek tartja az alapkutatásokat. Felfogását Amerikából meghívott tanácsadója, Grüner György fizikus így foglalta össze. „A tudomány is üzlet.” (Mandiner.hu, 2019. január 28.) Föl kell tehát térképezni a nálunk gazdagabb országok alapkutatásait, és amelyikben üzleti lehetőség kínálkozik, azt meg kell venni, majd értéket adni hozzá, mert az immár hungarikumnak minősíthető termék értékesíthetőbb lesz a világpiacon.

Ezt fejtette ki közérthetően Orbán Viktor, amidőn fölavatta a Mészáros Lőrinc nevéhez köthető gabonakeményítő üzemet Visontán: „Bátor és vállalkozó cégekre lesz szükségünk, amelyek sikerrel fejlesztik tovább a legjobb külföldi technológiákat, és ezzel a hazai fejlesztés, innováció forrásává és éllovasává is válnak.” (Miniszterelnök,hu, 2019. február 11.) Vagyis a nálunk mindig gazdag búzatermést nem föltétlenül lábon akarja eladni a világpiacon, hanem feldolgozott, ráadásul gluténtól mentesített állapotban. Ezért aztán pénzt most már csak annak ad, aki tudomásul veszi, hogy a tudomány szerves része a piacnak.

Aligha tévedek nagyot, ha feltételezem, hogy a miniszterelnök és ambiciózus minisztere szerint a Magyar Tudományos Akadémia a haszontalan alapkutatások melegágya. El kell hát venni tőle a kutatóintézeteket, és csak azt életben hagyni, amelyik gazdasági haszonnal kecsegtet. Különösen akkor végzendő el gyorsan a kényes művelet, ha a kormányzat egyúttal megszabadulhat ama kutatócsoportoktól is, amelyeknek az a rögeszméjük, hogy elemezni kell a társadalmi, gazdasági, esetleg még a politikai folyamatokat is. Így rajzolódik ki előttem a tudományos intézményrendszer kíméletlen átalakítása, mely mellékesen arra is alkalmas, hogy elhallgattassa a kritikus hangokat.