Ma reggel megint hiába mentem le a földszintre, a lépcsőházi postaládában nem találtam az újságot. Hosszú az utcánk, a Lehel tértől a Szent István parkig terjed, és ha a kézbesítő az egyik végpontból elindul, nyolcig nem ér a közepére. Napilap híján a fészbukot böngésztem, és a digitális ismerősök üzenetei között gyöngyszemre leltem.

Odze György, aki nekem csak Gyuri, nyugalomba vonult a diplomáciai szolgálatból. Budapestről Tihanyba költözött, és ha beleszagol a levendula mezők illatába, jobbnál jobb tárcákat ír. Kedvelem a humorát, finom csipkelődését, amely az öniróniától se mentes. Az a benyomásom, hogy legjobb műfaja a novella, melyet először rajtunk, a digitális ismerősökön próbál ki. Ezúttal például arról írt, hogy az úgynevezett hatnapos háború miként lopózott egy hozzá kísértetiesen hasonlító kamasz életébe.

Az egyiptomi-izraeli konfliktus 1967. június 5-től 10-ig, hétfőtől szombatig tartott. Gyuri hőse épp készült az érettségire, a katonai összecsapás hírére azonban a körülötte lévő felnőttek, a második világháború túlélői megjósolták a harmadik kitörését. Az embernek ilyenkor nem érdemes nekidurálni magát annak a fránya érettséginek, a fiú tehát tanulás helyett sétálni hívta szíve hölgyét a szomszédos fodrászatból. Egy Shakespeare-től kölcsönzött háborús hasonlattal hódította-bódította, majd amikor a lányt is utolérte a világvége-hangulat, felosontak a szülők üresen hagyott lakásába, és átélték a pályakezdő szerelmesek ki-, illetve beteljesedését.

A tárcanovellát röviden, hangulatosan, hibátlanul írta meg Gyuri, mellesleg pedig eszembe juttatott egy már-már elfeledett epizódot. Amikor megérkezett a hatnaposnak bizonyult háború híre, egyetemista voltam, és másodév végén történelemből készültünk az egyetemes szigorlatra. A debreceni diakonissza nővérek hajdani zárdájában laktunk, egy komor épületben, a Nagyerdő kellős közepén. A húszágyas hálóteremben rajtam kívül mindegyik kollégista előfelvételis volt. Mielőtt tanulásra adták volna a fejüket, tizenegy hónapot húztak le a hadseregben. Megvitatták a közel-keleti fejleményeket, és bejelentették, hogy napokon belül kitör a világháború, ezért nem érdemes felkészülni arra a fránya szigorlatra.

A katonaviselt egyetemisták pszichózisa rám ragadt, és csatlakoztam hozzájuk. Ez lett az egyetlen halasztott vizsgám. Még szerencse, hogy a világháború elmaradása miatt ősszel sikerült bepótolni.