A Magyar Hang legutóbbi számában figyelemre méltó interjú jelent meg. Kaltenbach Jenő az Orbán-rendszerről fejtette ki az álláspontját. Véleménye úgy foglalható össze, hogy „Hatalommegosztás nélkül nincs demokrácia.” A volt kisebbségi ombudsman okfejtése meggyőző, egy látszólag mellékes mondata mégis vitára, de legalábbis továbbgondolásra ösztönöz. Szerinte „a sajtó is hatalmi ág, bizonyos értelemben”.

Jogilag alaposan iskolázott ember lévén természetesen tudja, hogy a szakirodalom idestova két és fél évszázada három hatalmi ággal számol. A törvényhozással, amelyet nálunk országgyűlésnek neveznek. A végrehajtó hatalommal, amelyet kormányzatnak tartunk. Továbbá az igazságszolgáltatással, amely az ügyészségeket és a bíróságokat foglalja magában. Márpedig a polgári demokráciában a törvényhozás és az igazságszolgáltatás ellenőrzi a kormányzatot, vajon miként alkalmazza a jogszabályokat. Kár, hogy a mindenkori végrehajtó hatalmat idegesítik a fürkésző tekintetek, ezért igyekszik maga alá gyűrni az ellenőrzésére szakosodott másik két hatalmi ágat.

Ha ez sikerül neki, akkor megszünteti a hatalmi ágak megosztását, és diktatúrát hoz létre. Ez az a helyzet, amikor mozgásba lendül a sajtó, tágabb értelemben a nyilvánosság eszközrendszere, a média. Alkotórészei, a keletkezés sorrendjében a sajtó, a rádió, a televízió és az internet két tevékenységi formát találtak ki maguknak: tájékoztatják az állampolgárokat (médiafogyasztókat), és ellenőrzik a végrehajtó hatalmat. A két alapfunkció közül óhatatlanul előtérbe kerül az utóbbi, a média ilyenkor veszi át a háttérbe szorított hatalmi ágak ellenőrző szerepét. Ezt persze nem föltétlenül Kaltenbach Jenőnek mondom. Ő ugyanis finoman pontosítja önmagát az idézett mondat második részében, és azt fejtegeti, hogy a sajtó csak bizonyos értelemben nevezhető hatalmi ágnak.

Szakmánkban, a nyilvánosságban sokan vannak, akik esküsznek rá, hogy a sajtó is hatalmi ág. Ők azonban abszolutizálják az átmeneti helyzetet, amiben éppen most leledzünk. Fékek és ellensúlyok híján a nyilvánosság eszközrendszerét, a médiát képzelik a negyedik hatalmi ágnak. Ezzel az erővel a végrehajtó hatalom ellenőrzésében velük osztozó civil szervezeteket is tarthatnák az ötödik hatalmi ágnak. A médiatörténet fintora, hogy sorszám már foglalt. Azok vélik magukat az ötödik hatalom képviselőinek, akik túlbecsülik a világháló jelentőségét.