A KESMA (Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány) kuratóriumát vezető ügyvéd médiapolitikai szempontból érdekes interjújával már foglalkoztam. Varga Istvánnak azonban volt még egy gondolata, melyet már nem a kormánypárt botcsinálta médiapolitikusa mondott, hanem a hajdanában orosházi fiatalember. Azt fejtegette, hogy közéleti érdeklődését egy ÉS-cikknek köszönheti: „1976 február végén Bertha Bulcsú Kesudió című írásával indult a lapban a Kádár-rendszert kritizáló vita.” (24.hu, 2019. január 22.) Az idő tájt az Élet és Irodalom publicisztikai rovatát szerkesztettem, és a Kesudió volt az első vitám.

Lapunk főmunkatársa, Bertha Bulcsu akkoriban töltötte be a negyvenet, és a legjobb formában volt ahhoz, hogy megírja talán legvisszhangosabb cikkét. Terjedelmes okfejtése 1976. február 28-án látott napvilágot. Bárki megnézheti a könyvtárban, hogy a szerző keresztneve fölött légypiszok árulkodik a nyomdászok tévedéséről. Elszedték Bulcsu nevét, ő ugyanis nem helyezett ékezetet a második u-ra. A hibát az utolsó pillanatban vettük észre, és „leszúrtuk” a fölösleges vesszőcskét. Néhány évtizeddel később Varga István kormányzati tényező is ú-val tisztelte meg haló porában az írót.

A publicisztikát eleve vitairatnak szántuk, lett is belőle purparlé. Azt nem állíthatom, hogy ez volt a legelső Kádár-rendszert kritizáló eszmecsere, de az tény, hogy az ÉS ekkor érte el a negyvenezres álom példányszámot. (A következő évtizedben erre rakódott még húszezer példány.) Bertha Bulcsu arról tűnődött, hogy az üzletekben miért halmozódtak fel a kesudió-hegyek. A kutya se vásárolta az Indiából való csemegét, pedig már felére csökkentették az árát. Kiderült, hogy több száz tonna érkezett belőle, és a kereskedelmi csereegyezmény keretében olyan szerszámgépeket adtunk érte, melyeket Nyugat-Európában devizáért is értékesíthettünk volna.

Akadtak, akik a rendszer kritikáját olvasták ki a kétségkívül merész hangvételű cikkből. Arra azonban nem számítottunk, hogy a legélesebb támadás egy szegedi újságban jelenik meg. Rácz Lajos, a Csongrád Megyei Hírlap főszerkesztője 1976. március 31-én kérte számon, hogy egy pesti firkász miért veszélyezteti alapjaiban a rendszert. Bulcsu egyébként olyannyira vidéki volt, hogy rosszul érezte magát a fővárosban, és amikor csak tehette, visszahúzódott balatonszepezdi házába. Ezt persze a kisebbrendűségben szenvedő főszerkesztő nem tudta. Mint ahogy azt sem, hogy a publicista keresztnevében a második u is ékezet nélküli.