Érdeklődéssel figyelem a KESMA szárnypróbálgatásait. A rövidítés mögött a XXI. századi Hírlapkiadó Vállalat rejlik. Hajdan a megyei napilapokat adta ki 1,2 millió példányban, és a nyereségükből tartotta el az MSZMP központi lapját, a Népszabadságot. Most a mozgásba lendült Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány is a megyei sajtót vonta befolyási övezetébe, hogy eltarthassa a Magyar Idők című kormányzati napilapot.

A KESMA-kuratórium elnöke, Varga István ügyvéd interjúban fejtegette, hogy „Azt mondtuk: keresztény, nemzeti, konzervatív újságírást szeretnénk, ehhez kell az alapítvány.” (24.hu, 2019. január 22.) A múlt század nyolcvanas éveiben ideológiai szándékkal már nem nagyon idegesítették a magyar újságírókat, igaz, akkoriban kifelé mentünk a puha diktatúrából, most pedig befelé megyünk a kemény demokráciába. De hogy enyhítse kendőzetlen őszinteségét, a kuratóriumi elnök megismételte az alapító okmány kulcsmondatát is: „Annak ellenére, hogy az emberek többsége interneten olvassa a híreket, felmérések szerint mégis az újságcikkeknek hisznek jobban. Ezért célja az alapítványnak, hogy védje és megőrizze a nyomtatott sajtót.”

A digitalizáció korában a papír alapú sajtó haldoklásra van ítélve. Örvendetes, ha a magyar kormány igyekszik megállítani, vagy legalábbis lassítani az elmúlását. Van azonban egy jelenség, amely tűnődésre késztet. Az országos napilapok közül ama szerkesztőségek, amelyek vállalták egy ideológiai értékrend képviseletét, a rendszerváltás óta rengeteg példányt veszítettek. A Népszabadság például 1990-ben 385 ezer példányban látott napvilágot, a megszüntetésekor 37 ezer fogyott el belőle. A politikailag tömbösödött sajtót egyre kevésbé olvasták a másik oldalhoz tartozók.

A megyei sajtó nem tömbösödött politikailag, mert a külföldi tulajdonosok az üzletben voltak érdekeltek, nem pedig a magyar belpolitikában. A családi laptípust szorgalmazták, és a megyei lapok „csak” a példányszámuk kétharmadát veszítették el. A győri Kisalföld még annyit sem: a hajdani 100 ezerből 50 ezer maradt. Az Orbán-kormány bizalmi emberei felvásárolták a megyei sajtót, majd néhány hete átadták az említett alapítványnak. Ezzel közelebb került a napi politikához, és ahhoz, hogy a másik oldalhoz tartozók elforduljanak tőle. A megyei napilapokat utolérheti a politikailag tömbösödött sajtó sorsa: a beszűkülés, és nyomában a megsemmisülés.

Miközben a KESMA intézményesítené a keresztény, nemzeti, konzervatív újságírást, nemhogy megvédené és megőrizné a nyomtatott sajtót, hanem afféle katalizátorkánt még fel is gyorsíthatja a haldoklás folyamatát.