„Vidékre költözött Budapest” - a Népszava szalagcímében van igazság. Az ellenzéki politikusok az elmúlt hét végén vidéken tűntek föl. A legtöbben Tatabányára mentek, ahol nyolcszáz tüntető gyűlt össze előttük. A városnak 65 ezer lakosa van, ehhez képest a tiltakozók száma figyelemre méltó. Azért Budapesten is tiltakoztak a túlóratörvény ellen. Több csomópontból indultak el, és a beszédek színhelyén összegyűlt négy-ötezer ember. (Az eggyel korábbi tüntetést tízezresre becsülte az egyik szakszervezeti vezető.)

Akár az egyik, akár a másik számot nézzük, az 1,7 millió fővárosi lakoshoz kéne viszonyítani. Talán még rosszabb is az arány, mintha a tiltakozók számát a vidéki települések lélekszámához hasonlítanánk. Íme, a kormánypárti hírforrások alapján erre sikerült jutni (az első szám a tüntetők számát, a másik a tiltakozásnak helyet adó település lélekszámát jelenti). Ajka: 50-28 ezer, Debrecen: 500-202 ezer, Kecskemét: 400-110 ezer, Salgótarján: „több száz”-34 ezer, Szolnok: 500-71 ezer, Tatabánya: 800-65 ezer, Veszprém: 150-59 ezer.

Volna még 53 település, de a helyi hírforrások tudósítói vagy nem saccolták meg a tüntetők számát, vagy félpályás útlezárások tarkították a hófúvásos terepet. Az utóbbiak jelentőségét se vonom kétségbe, mindazonáltal a 15-50 gépkocsi csak ideig-óráig mutatta az ellenzéki megmozdulások országos jellegét. A számokból, arányokból az olvasó ellentmondásos következtetéseket vonhat le. E műveletben azért nem befolyásolnám, mert a maradék néhány sort változatlanul a kormány befolyási övezetében lévő sajtónak szentelném.

Szakított az agyonhallgatás módszerével. Például a megyei lapok online kiadásai gyorsan számoltak be a fejleményekről. Ellenségesen, kajánul, tárgyilagosan. Megfogalmazva a városi séták és autós útlezárások hangulatát. Még túl is részletezve a körülményeket, hogy a lényeg elvesszen bennük. Névtelenül, azt jelezvén, hogy a tudósító kincstári kötelezettséget teljesít. A megyében közismert szignóval, amely az újságírót arra késztette, hogy megőrizze a tárgyilagosságát.

Az országos szerkesztőségekben akadnak már fiatal újságírók, akik témalehetőséget látnak a vidéki sajtóban. Szemelgetnek belőle, és kezdenek kigyógyulni ama betegségből, hogy egy kalap alá vegyék a tizenkilenc fővároson túli napilapot. Épp a tiltakozásokról megjelent tudósítások sejtetik, hogy a Pestről kivehető látszat ellenére még nincsenek egy kalap alatt.