Tegnap este azt firtatta Böcskei Balázs politológus egy tévéműsorban, vajon három hónap múlva emlékszünk-e arra, amit miniszterelnökünk mondott a kormányinfón. E sorok írója már most is közölheti, hogy Orbán Viktor emlékezeteset alkotott, soha ennyit nem beszélt a nyilvánosságról. Például: „Nem esik jól, ha rosszat írnak rólam, de tűröm.” „Ha reggel megnézem a sajtót, azt látom, hogy többen vannak ellenem, mint velem.” „Egy interjúnak nem az az értelme, hogy bikaviadalt vívjak egy újságíróval.”

Kirajzolódik belőlük, hogy a nyilvánosságot ellenséges közegként éli meg. Politikai pályafutásában sok a kacskaringó, abban mégis következetes maradt, amit 1992. január 21-én, ellenzéki politikusként állapított meg: „A hírhez nem lehet hozzájutni, és a hírforrás eldugul, ha az újságíró nem működik közre.” Már akkor is elismerte a hír-újságírók nélkülözhetetlenségét, de még nem hangsúlyozta, hogy ennél többet nem is vár tőlük. Azóta kiderült, hogy egyre inkább elvitatja tőlünk a vélemény-újságírás jogát. Ez kisejlik a megnyilvánulásaiból, például az interjúnak álcázott bikaviadalról mondottakból is. Számára a vélemény-újságírás haszontalan. Legföljebb alárendelt jelenség, már ha alátámasztja az ő értékrendjét.

A Népszabadság megszüntetésének egyik oka az volt, hogy a kormány közeli kézbe került volt Springer-újságok (kilenc megyei napilap) a Magyar Távirati Iroda helyett a Népszabadság online híreit közölték. Ezért fél Magyarország előtt ama ellentmondás bontakozott ki, hogy a kormány vonalát képviselő álláspontokkal ellentétes hírek gondolkoztatták el az olvasókat. A másik példa a 2018-as országgyűlési választást idézi föl. Már mind a 19 megyei napilap a kormányzat bizalmi embereihez került, híreit és véleményeit gondos kezek simították össze. A kampány alaphangját a harmadik oldali jegyzet adta meg, amelyet a fővárosi központból küldtek. Április 9-én, mintegy varázsütésre elfújta a szél, mintha sosem létezett volna. A vezércikk megtette kötelességét, a vezércikk mehet.

Az orbáni médiaszemlélet jellemzéséhez olyan Fidesz-politikustól kölcsönzök vendégszöveget, akinek nevét csupán az alábbi idézet örökíti meg. Ivanics Ferenc, a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzat hajdani elnöke ezt találta mondani a Kisalföld 2002. március 14-i számában: „A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat.” Azóta csaknem tizenhét év telt el, és a fácánvadászattól eljutottunk a bikaviadalig.