Egyelőre nem látom, hogy hasábjain a Vasárnapi Híreké jelen volna. A patinás napilap tegnapi számában megjelent ugyan a Visszhang című „közérzeti melléklet”, de ha már visszhang, akkor a múlt héten megszüntetett hetilapot jellemző (olvasmányos, kispublicisztikás, glosszás) olvasólevelek nélkül. Nekem hiányzik a két rejtvényoldal és a PINK humorrovat kesernyés-ironikus hangvétele is. Mindazonáltal belátom, hogy a korlátozott terjedelembe nem lehet minden jellegzetes mozzanatot (hangulatot, ízt, kedélyállapotot) átmenteni.

Az sem biztos egyébként, hogy a Népszava hasábjain túl sokáig kéne érzékelni a Vasárnapi Hírek szellemiségét. A még XIX. században alapított újság ugyanis minden szocdem hagyományával, minden előnyével és hátrányával együtt immár az ellenzék egyetlen napilapja. A tizenhét volt Népszabadság-munkatárs hozta ugyan magával a hajdani zászlóshajó szemléletmódját, de két év alatt mintha már alkalmazkodtak volna új munkahelyükhöz. Előbb-utóbb idomulnak hozzájuk a Vasárnapi Hírek frissiben érkezett munkatársai is, hogy szerencsés esetben olyan orgánum jöjjön létre, amelyet már csak Népszavának érdemes nevezni.

Ehhez persze meg kéne még szerezni például Nagy N. Pétert is, akinek hetente közölt cikkei „feldobták”, értelmezhetőbbé, olvashatóbbá tették a Vasárnapi Híreket. Ahogy látom, ő most inkább a 168 Órához kötődik, mint a Népszavához. A mértékadó publicista nemcsak egy név, hanem gondolkodás- és fogalmazásmód is. Negyedszázada van egy rovatom, amelyben hétről hétre összegyűjtöm a legütősebb mondatokat, és Nagy N. Péter írásaiban csak az idén többet találtam, mint a Vasárnapi Hírek többi munkatársánál együttvéve. Tudom, hogy torzítás lefülelt mondatokra kihegyezni egy szerkesztőség hangvételét, közelítésmódját, de mégiscsak felmutat valamit egy műhely szellemiségéből, ha valaki feltűnően jó mondatokkal véteti észre magát. 

Egyszóval hátra van még a három redakció összehangolása. Izgalmas szerkesztői feladat lesz a Népszava talán elavultnak ható „szakis” hagyományát, bár mostanában ismét időszerű (rabszolgatörvény-ellenes) érdekvédelmi tevékenységét összesimítani a Népszabadságban kikristályosodott szakújságírói felfogással és a Vasárnapi Hírek tipikusan háttérelemző gyakorlatával. De ha már úgy alakult a helyzet, hogy a mai magyar sajtó matuzsálem korú, 145 éves újságja maradt életben, akkor nekem is izgalmas olvasói feladat lesz figyelemmel kísérni a szintézis alakulását.