A hozzáférhető adatok szerint Nacsa Lőrinc a huszonkilencedik évében jár, a képernyőn azonban legalább tízzel látszott idősebbnek önmagánál. Tudtam róla, hogy sokáig a kereszténydemokraták ifjúsági szervezetét vezette, és most már országgyűlési képviselő. Ma reggel tűnt fel az egyik tévé műsorában, értelmezte a parlament tegnapi fejleményét.

Azt ugyanis, hogy a kormánypártok rabszolgatörvényként elhíresült jogszabály-tervezete közös fellépésre ösztönözte az ellenzéki pártokat. Fontos lehet Orbánéknak a túlóra-törvény, ha vállalták a kockázatot, hogy összeforrasztják az ügyesen szétmorzsolt ellenzéket. Az idősebbnek látszó fiatalember pedig azzal lepett meg, hogy kifejtette: amit láttunk-hallottunk a nyilvánosság fórumain, az „a jobbikos huligánok és liberális anarchisták bizarr koalíciója” volt. Nocsak, Nacsa Lőrinc kijelentésében a ’jobbikos’ meg az ’és’ kivételével minden más idegen szó. Vagy túl művelt, vagy előre gyártott elemekből összerótt magyarázattal próbálta meggyőzni a nézőket.

Nem szívesen ítélkeznék meggondolatlanul, kivártam hát, hogy akár csak magamban is állást foglaljak róla. Aztán a kormánypárti képviselő ezt mondta a riporternek: „Ön hozta szóban.” Típushiba. Legjellemzőbb formáját a politikai süllyesztőben azóta már eltűnt Kolompár Orbán képviselte, a hazai cigányság hajdani vezetője. Becsületére válik, hogy igyekezett megtanulni a -ba, -be és a -ban, -ben közti különbséget. Úgy sikerült neki, hogy amikor a hová kérdésre válaszolt, következetesen a -ban, -ben formulát használta, amikor pedig a holra felelt, akkor a -ba, -be-t.

De még mindig nem vonnék le mélyen szántó következtetést Nacsa Lőrinc kommunikációs felkészültségéről. Amidőn azonban azt fejtegette, hogy „Az ellenzék részéről egyfajta fenyegetést kaptunk.”, már fölhagytam a mentegetéssel. A megfogalmazás annyira bumfordinak, esetlennek, nehézkesnek, sete-sutának, ügyetlennek hatott, hogy a bejegyzés elején idézett mondatban található öt idegen szó egyre kevésbé képzelhető el az ő agyszüleményének. Mindazonáltal továbbra is kivárok. Csak akkor élhetünk a megalapozott gyanúval, ha a kormányzati értelmezésekben felbukkan a „jobbikos huligánok és liberális anarchisták koalíciója”.

Ebben az esetben nyilvánvaló lesz, hogy a tegnapi fejlemények kacifántos magyarázatát egy kommunikációs boszorkánykonyhában rágták a kormánypárti politikusok szájába.