A patinás napilap mai számában olvasható, hogy 290 helyett 330 forint lesz a hétvégi kiadás. Azt még nem tudni, hogy a hétköznapi szám mennyibe kerül, s hogy az előfizetőknek mennyit kell leperkálni. Amíg kiderül, tűnődöm a félmúlton.

A Népszabadság bezárása után a baloldali sajtóban újra kellett gombolni a kabátot. Gál J. Zoltán, a Vasárnapi Hírek főszerkesztője (a Gyurcsány-kormány kommunikációs államtitkára) azt fejtegette, hogy „tökös újságnak” szeretné látni a Népszavát. De miért szólt bele egy másik szerkesztőség életébe? Írhatnám, hogy a napilap kilencvenes évekbeli főszerkesztő-helyetteseként felelősséget érzett iránta. De óhaját inkább az nyomatékosította, hogy a Vasárnapi Hírek tulajdonosa bejelentette igényét a Népszavára, és az újságot vele képzelte el. Ő pedig nem rejtette véka alá, hogy olyan napilapot szerkesztene, amelynek hétvégi mellékletét a Vasárnapi Hírek alkotná.

Néhány hét múlva eldőlt a baloldalon belüli harc. Nem a Vasárnapi Hírek tulajdonosa vette meg a Népszavát, hanem a Népszaváé a Vasárnapi Híreket. A hetilap főszerkesztője lemondott, a napilaphoz pedig 17 újságíró érkezett a Népszabadság kihűlt redakciójából, és a Népszava új főszerkesztője közülük került ki. Két év alatt nem lett ugyan tökös újság, a Gál J. Zoltántól kölcsönzött koncepciót azonban most magáévá tette a tulajdonos, hogy végre tökös újság lehessen. A Vasárnapi Hírek beolvad a Népszavába.

Amikor javában dúlt a vita, azt írtam róluk, hogy illúzióba ringatják magukat. A haldokló napilapok egyre-másra térnek át a digitális megjelenésre, a hétvégi mellékletük viszont sok háttéranyaggal, olvasmányos írásokkal a hagyományos módon, újságpapíron jut el az olvasókhoz. Nem a hagyományos napilapnak van tehát online változata, hanem az online portálnak hagyományos melléklete. A 2018-as országgyűlési választás után a Népszavánál megint újra gombolják a kabátot, és elmaradtak ugyan a világtrendtől, de nem biztos, hogy rosszul teszik.

Érdemes volna felmérni a patinás napilap olvasótáborát. Ha túlnyomórészt idősebbek olvasnák, akkor nem szabad belevágni a digitális átalakításba. Elvégre a 2,7 millió nyugdíjasnak csupán húsz százaléka használja a számítógépet, és eme adatból az a következtetés adódik, hogy a többiektől kár volna elvenni a napi tájékozódás lehetőségét. De ha ezt a helyzetet tükrözné a felmérés, vajon a koros olvasóknak lesz-é elég pénzük arra, hogy megfizessék a Népszava jócskán fölemelt árát?