Olvasom, hogy a tavalyi bevétel fele már a New York Times online kiadásából származik. Ezzel a patinás napilap átlendült a holtponton. 2014-ben 400 millió dollár volt az online kiadásból való, tavaly 600 milliónyira tornázta fel, és ha minden jól megy, 2020-ban 800 milliónyi dollárra számíthat. Úgy is fogalmazhatnánk persze, hogy a tavalyi bevétel fele még mindig a papír alapú kiadásból származik.

Vajon a hazai napilapok miként állnak az online-ból csordogáló pénzekkel? Nem vagyok gazdasági újságíró, sajtótörténészként azonban van némi rálátásom a folyamatra. Hungarikum, hogy a regionális újságok előbb álltak át az online változatra, mint az országosak. A fáziskésében volt logika. A fővárosi napilapokat az egész országban terjesztették, ezért a kiadók egymástól függetlenül úgy döntöttek a kilencvenes évek végén, hogy az online változattal nem kockáztatják a papírra nyomtatott cikkek példányszámát. A regionális lapok kiadói épp fordítva gondolkodtak.

Nekik az online változat azt jelentette, hogy túlléphettek a terjesztési korláton, vagyis a megyehatáron. Ez még akkor is megérte, ha a megyéjükön belül elveszítettek néhány száz példányt. Az idő tájt a nyíregyházi főiskolán tanítottam, és azért mondtam le a Kelet-Magyarország előfizetését, mert az újság egyébként is egynapnyi késéssel érkezett a budapesti lakásomra. Minek fizessem még a postaköltséget is, ha bekapcsolhattam a számítógépet, és a monitorról olvashattam a legfrissebb cikkeket?

A fővárosi lapok kiadói tehát késéssel vállalták az online kiadást, és akkor sem teljes szívvel. Sokáig az volt a benyomásom, hogy nem szerződtettek elég munkatársat a digitális szerkesztőségbe, melyet a papír alapú redakció mostohatestvérének, jobb esetben kisöccsének tekintettek. Nem csoda, ha online bevételeik elmaradtak a várakozástól. Becsületükre válik, hogy mire elveszítették a példányszám héttizedét, megbarátkoztak az online változattal. S bár a digitális kiadás olvasottságát hétpecsétes titokként őrizték, például a Népszabadság utolsó száma 37174 példányban kelt el, és a világhálón 75 ezren kattintottak rá. A Magyar Nemzet utolsó száma pedig 13608 példányban fogyott el, és 50 ezren olvasták az interneten.

Félő, hogy a hazai napilapokról belátható időn belül nem készül a New York Times-éhez hasonló beszámoló. Az viszont hasznunkra válna, ha az országos újságok volt szerkesztői szembenéznének a hajdani médiaszemléletükkel.