Médianapló

Médianapló - Digitális pofavizit

2018. november 10. 10:28 - Zöldi László

Néhány éve a fiamék közelébe költöztem, hogy szükség esetén segíthessek az unokák körül. Légvonalban négyszáz méternyire lakunk egymástól, és ha beszélgetni akarunk, akkor átballagunk. Mostanában adódik azonban egy másik lehetőség is a kapcsolatteremtésre, ez pedig a FaceTime. Elődje, a Skype állítólag kiment a divatból.

Jómagam digitális bevándorló volnék, akcentussal beszélem a számítástechnika nyelvét. Fiam már digitális bennszülött, majdnem mindent tőle tudok, amit érdemes megtanulnia egy élemedett korú embernek, aki hatszázezred magával tájékozódik a világhálón a 2,7 millió nyugdíjasból. Unokáim pedig már a nem is tudom, hányadik digitális nemzedékhez tartoznak a maguk tizennégy, tíz és hat évével. A legkisebbel például reggelenként a FaceTime révén beszélgetek. Amióta ugyanis Samu az eszét tudja, arra ébred, hogy apja ül a számítógépnél, és az ujjai mozognak a billentyűzeten.

Ő is a pamlagra telepszik, térdére helyezi a „kistévét” (nem bajlódik azzal, hogy valójában tabletnek hívják), és egy érintéssel fölhívja a nagyapját, akit a keskeny monitor tanúsága szerint szintén a számítógépnél talál. A látványból azt a következtetést vonta le, hogy ha a család férfitagjai ezt az életformát választották, ő bizony követi őket. Ez akkor is figyelemre méltó, ha érdeklődési köre pillanatnyilag nincs túl a közlekedési eszközökön. Nem gondoltam volna, hogy valaha is autómárkák megvitatásával kezdem majd a napot, de ha már így történt, felötlik egy mozzanat a múlt évszázadból.

A nyolcvanas években Ránki György történész tanszéket alapított a bloomingtoni egyetemen. Hajdani professzorom meghívott az Egyesült Államokba, amelynek közepéből, Indiana államból hazafelé tartva beugrottam New York-ba is. A sógoromat látogattam meg, aki műszerészként dolgozott egy telefongyárban. Kaptam tőle egy kerti telefont, elvégre szükségem volt rá. Úgy szerkesztettem hetilapot a Kádár-korszak utolsó évtizedében, hogy nem volt telefonom. A kerti készülék hatóköre százötven méternyire terjedt, és átszólhattam rajta a másik társasház egyetlen telefonos lakásába, hogy kerestek-e valahonnan.

Azóta három és fél évtized telt el, és technikai fejlődésünkre jellemző, hogy több mobiltelefon van Magyarországon, mint ahányan lakjuk. S bár a hatalomgyakorlás módja kísértetiesen emlékeztet a múlt század nyolcvanas éveire, úgy rémlik, hogy a digitális pofavizit jóvoltából mégis könnyebb elviselni a nyilvánosság beszűkítését.   

8 komment
süti beállítások módosítása