Fekete-Győr András borostás és morcos. Demeter Márta nem borostás, hanem feltűnően szép és harcias. Közös jellemzőjük, hogy harminc körüliek és ellenzéki pártelnökként tengetik az életüket Orbán kétharmados kormányzása idején. Sok mindent kell még elsajátítaniuk a szakmából, de azt már sikerült megtanulniuk az idősebb, tapasztaltabb pályatársaktól, hogy valamiben mindig legnek tarthatják a pártjukat.

Fekete-Győr András például azt találta mondani, hogy „A mérések alapján a Momentum a legerősebb budapesti párt.” (ATV, 2018. november 6.) Demeter Márta pedig azt fejtegette, hogy „Az LMP a kormány legkeményebb ellenzéke.” (Népszava, 2018. november 7.) Az idősebb pályatársak országgyűlés utáni megnyilatkozásaiból szintén lehetne idézni néhány legezést, ezúttal azonban csak kettőt említek. Szilágyi György szerint a Jobbik „A legerősebb ellenzéki párt.” (ATV, 2018. október 16.) Lendvai Ildikó pedig így utalt a meghasonlott, önmaga levében fővő ellenzékre: „Ebben a szervezeti széttagoltságban az MSZP relatíve még mindig a legnagyobb erő.” (Origo.hu, 2018. november 1.)

A parlamenten kívül rekedt Momentum csakugyan jól áll a fővárosi értelmiség körében. Annál rosszabbul a vidéki Magyarországon, ám ezt már nem pedzegette a pártelnök. Az LMP-nek kétségkívül voltak parlamenti akciói, amelyekkel kínos helyzetbe hozta az immár negyedik Orbán-kormányt, a legkeményebb jelzővel mégis túlzás volna jellemezni bármelyik ellenzéki pártot, ha úgy tetszik: őfelsége ellenzékét. Nyilvánvaló, hogy az ellenzéki pártok közül a Jobbik kapta a legtöbb szavazatot, több mint egymilliót, a választás óta eltelt fél évben viszont kettészakadt, és a szavazói is százezer számra hagyták el. Még a leghitelesebbnek Lendvai Ildikó volt pártelnök kijelentése hatott, mert ő legalább becsempészett egy relatíve kifejezést a mondókájába.

Mindegyik megnyilvánulásban akadt egy szemernyi igazság, hangoztatóikat mégse nevezném az igazság bajnokának. Olyan időpontban szólaltak meg ugyanis, amikor a pártjuk befelé fordult, belső vitákkal foglalta el magát, a szemünk láttára esett szét, csúszott le a lejtőn. Elismerem, hogy még a legreménytelenebb pillanatban is reménnyel kell kecsegtetniük a rokonszenvezőket, és valószínűleg nem is beszélhetnénk rá a politikusokat, hogy épp most bontsák ki a valóság minden szeletét. De azért művelek egy másik szakmát, az újságírást, hogy alkalomadtán felhívjam a figyelmüket arra: olcsó és átlátszó fogás ez a legezés.